Heinrich Heine (1797–1856)

220 éve született Heinrich Heine. Költészete a német romantika egyik csúcsa, egyben a romantikából kivezető út, az új irányzatok alapja is. Kedvelt műfaja a dal és a ballada.

Dalait 1827-ben jelentette meg Dalok könyve címen. Ciklusokba szerkesztett dalai a német népdalköltészet hagyományaiban gyökereznek; ritmikusak, dallamosak. Számtalan versét zenésítették meg a romantikus zene nagyjai: Schubert, Schumann.

Költészetében még élnek a romantika mítoszteremtő hagyományai (pl. Loreley, 1823), de nem ragadja el a képzelet, nem él a maga teremtette mítoszban. Összegzője, lezárója a német romantikának. Míg a nagy elődök művészetében valóság és fikció összeolvad, elválaszthatatlan, addig nála az álom, a vágyak, a fantázia nem az élettől való elfordulás, hanem az élet része, játék, hangulat (A dal szárnyára veszlek, 1822).

Költészetére, gondolkodására hatott a felvilágosodás korának végén meginduló s a XIX. században fölerősödő orientalizmus is. Európa a Távol-Kelet (India, Kína) országait lassan már nemcsak meghódítandó (civilizálandó?!) területeknek látta, hanem fölfedezte e népek csodálatos, ősi kultúráját, filozófiáját. Mozart operája, a Varázsfuvola vagy Hoffmann novellái, Csokonai Vitéz Mihálynak versei is távol-keleti motívumokat tartalmaznak, a keleti filozófia hatását mutatják. Heine művészetében szintén ezt a hatást érezzük.

Heine politizáló költő, a forradalmi eszmék híve. Publicisztikai írásai, tanulmányai, szatirikus poémái (Atta Troll, 1843; Németország: Téli rege, 1844) politikai kérdésekkel is foglalkoznak. Heine nem kiábrándult, valóságtól elforduló művész; művészetével alakítani, változtatni akar (nem véletlen, hogy Petőfi egyik példaképe, kedvence ő volt).

A romantikus iskola című tanulmánya (1836) a romantikus művészet első összefoglaló műve. Míg a politikai, társadalmi kérdésekben optimista, addig a művészettel kapcsolatos gondolatai pesszimizmusról árulkodnak. Halálos betegsége, az elbukott forradalmak elkeserítik, utolsó verseiben mintha minden érték megkérdőjeleződne számára (Romancero 1851).