Félix Lope de Vega y Carpio spanyol költő a barokk dráma legjelentősebb művésze, vagy 1800 színmű és több száz kisebb drámai darab alkotója, melyek közül kb. 500 nyomtatásban is megjelent. Sokan a spanyol irodalom második legnagyobb alakjának tekintik, akit csak Miguel de Cervantes volt képes felülmúlni. Élete legalább olyan szövevényes volt, mint darabjai: önkéntesként szolgált a Legyőzhetetlen Armadában, szerelmi ügyei pedig hírhedtté tették és sokszor összetűzésbe került a hatóságokkal, végül papként fejezte be életútját.

___________

Eredetiben:

Lope de Vegát a spanyol nemzeti színjátszás megalapítójaként tisztelik. Tirso de Molinával (1571[?]/1584–1648) és Calderón de la Barcával (1600–1681) közösen fejlesztette ki a spanyol komédiát, amelyet a népiesség, a mozgalmas események, tréfás ötletek és szituációs komikum jellemez. Elsősorban a kabát- és kardkomédiák – becsületükben megsértett gavalléroktól szóló vígjátékok – tükrözik Spanyolország társadalmi életet.

Vega darabjaira jellemző Gracioso figurája, aki a hősöket parodizálja. Műveiben Vega a szerelmet, a féltékenységet, a becsületet, az intrikákat, a királyság iránti hűséget, valamint a racionális és irracionális viszonyát ábrázolja.

A spanyol szerzőkre nagy hatást gyakorol a katolicizmus, műveikben, a metafizikai kegyelemben való bizonyosság és az életről, mint egy múló álomról való elképzelés állandóan érezhető.

___________

Múzeumi séta:

__________

Olvasmány:

Félix Lope de Vega Carpio: A furfangos menyasszony • Fordította Berczeli A. Károly

______________

Kép: Vega portréja feltehetőleg Eugenio Caxés műve (részlet)