A Cassini útjának végéhez közeledik

CassiniA Cassini-űrszonda már majdnem húsz éve vizsgálja a Szaturnusz bolygót. Idén szeptember 15-én viszont véget fog érni a küldetése. 2004 óta kering a Szaturnusz rendszerében, minden eddiginél részletesebb

betekintést nyújtva a gyűrűs bolygó és holdrendszerének tulajdonságaiba. A fantasztikus felvételeken túl az űreszközön elhelyezett detektorok különböző jellegű mérési adatokkal (pl. mágneses térerősség, hőmérséklet, gázrészecske-összetétel stb.) is folyamatosan gazdagítják az óriásbolygóval és térségével kapcsolatos ismereteinket. A Cassini egyik legérdekesebb műszere a világűrben keringő, mikrométeres skálájú porszemcsék begyűjtésére és elemzésére szolgáló Cosmic Dust Analyser (CDA), amelynek segítségével az elmúlt bő egy évtized alatt több millió kozmikus porszemcsét sikerült már begyűjteni. A detektált porszemcsék igen nagy része a Szaturnusz geológiailag igen aktív, Enceladus nevű hold gejzírkilövelléseiből származik; néhányukról – egészen pontosan 36 darabról – viszont nemrégiben kiderült, hogy sokkal messzebbről, a csillagok közötti térből kerültek a gyűrűs bolygó környezetébe.

_____________
Az Enceladus holdon a magas déli szélességeken a jeges köpeny és a kis sűrűségű kőzetmag között egy helyi óceán húzódhat. A felszíni alakzatok és a gejzírek képei a Cassini Imaging Science Subsystem által rögzített felvételeken alapulnak. (NASA/JPL-Caltech)

______________
Vastag, ködös légkörével, felszíni folyóival, hegyeivel, tavaival és dűnéivel a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titan a Földre legjobban hasonlító égitest a Naprendszerben. A Cassini űrszonda vizsgálatai alapján évről évre új rejtélyek merülnek fel vele kapcsolatban. Az egyik a Cassini által a hold egyenlítőjének közelében lefényképezett, látszólag szél által létrehozott homokdűnék és az ott fújó szél iránya közötti eltérés. A probléma a következő: a klímaszimulációk azt mutatják, hogy a Titan felszínközeli szelei – hasonlóan a földi passzátszelekhez – nyugati irányba fújnak. Kérdés, hogy a több száz méter magas és sok kilométer hosszú dűnék miért állnak akkor kelet felé?

A dűnék irányát próbálták már a Szaturnusz árapályerőivel, különböző felszíni alakzatok és a szél dinamikájának hatásával magyarázni, de teljes egészében egyik sem indokolta a valódi helyzetet. Benjamin Charnay (University of Washington) és munkatársai új számítógépes modellje alapján a választ magasan a Titan sűrű légkörében tomboló metánviharok jelenthetik, amelyekben keletre fúj a szél. Szerintük a Titan felszíni homokdűnéinek elhelyezkedését olyan ritka metánviharok határozzák meg, amelyek a felszíni nyugati szeleknél sokkal erősebb keleti széllökéseket eredményeznek, beállítva így a homokdűnék irányát is.

A Cassini űrszonda legújabb mérési adatai alapján a Szaturnusz Dione nevű holdján is folyékony vízóceán lehet a jeges kéreg alatt, azaz a vizes világok klubja újabb taggal bővülhet.

A Titánhoz, a Szaturnusz ködbe burkolózó, legnagyobb holdjához közép-európai idő szerint szombat reggel 8 óra 8 perckor kerül ismét közel a szonda: 21 ezer kilométer per órás sebességgel halad el a Titán mellett, a felszíntől mintegy 979 kilométeres távolságban.

A szombati közeledéssel kezdődik a Cassini missziójának lezárása, vagyis az a 22 kör, amelyet az űrszonda a bolygó és gyűrűi közötti területen tesz meg, majd végül szeptember 15-én belezuhan a Szaturnuszba. Amikor közel kerül a Titánhoz, a hold gravitációja meghajlítja a Cassini Szaturnusz körüli pályáját, enyhén zsugorítva azt, így ahelyett, hogy a gyűrűkön kívül haladna tovább, azokon belül folytatja útját.

________
Animáció a Cassini majdani utolsó pillanatairól:

___________
A Cassini űrszonda kalandjairól szóló tudományos híradások itt érhetők el.

___________
A https://saturn.jpl.nasa.gov/mission/grand-finale/overview/ weboldalon lehet nyomon követni az eseményeket.

További hasonló témájú videók