90 éve született Lakatos István (1927–2002)

Vas István és Lakatos István 198290 éve született Lakatos István (1927–2002) Kossuth-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

1927. április 26-án született Bicskén. Középiskoláit Tatán és Zalaegerszegen, az egyetemet Budapesten végzi. Munkáival a Válasz, a Magyarok, a Sorsunk, az Újhold és más folyóiratok hasábjain 1947 óta szerepel. 1949 januárjában Baumgarten-díjat kap.

1954-ben Bessenyei-kör néven megalapítja a Petőfi-kör elődszervezetét, 1955-ben a Petőfi-kör vezetőségi tagja, ugyanebben az évben kizárják a vezetőségből. 1956-ban a Magyar Írószövetség elnökségének tagja. 1957 márciusában letartóztatják; 1959-ben nyeri vissza szabadságát. 1968-ban, 1973-ban, 1982-ben, 1988-ban és 1989-ben kiadói nívódíjakat kap fordításaiért és eredeti munkáiért.

_________________

Videó a linken: NAPLÓ – LAKATOS ISTVÁN: SÁNDOR PÁPA KUTYÁI – 1934

_________________

1971-ben van az első szerzői estje az Eötvös Klubban, Keresztury Dezső bevezetőjével. 23 évi szünet után, 1972-ben jelenik meg második verseskötete. 1975-ben visszaveszik a Magyar Írószövetségbe. 1982-ben megkapja a Művészeti Alap Irodalmi Díját műfordítói életművéért és a Graves-díjat az év legszebb verséért (Atrium mortis), 1983-ban pedig a József Attila-díjat.

1985-ben van a második szerzői estje a Fészek Klubban; ugyanott Szőllősy András triójának bemutatója: Töredékek Lakatos István verssoraira. 1985-ben Déry Tibor-jutalomban részesül. 1986-tól tagja a Magyar Írószövetség választmányának. Lengyel Balázzsal és Nemes Nagy Ágnessel közösen megindítja az Újhold-évkönyveket. 1986–87-ben, majd 1989–90-ben a Soros Alapítvány kétéves ösztöndíját nyeri el.

1987-ben, hatvanadik születésnapja alkalmából az Egyetemi Színpadon Újhold-estet rendeznek a tiszteletére, 1988-ban portréfilmben ismerheti meg őt a televízió nézőközönsége. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választják, ez év októberében kitüntetik a Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíjával. 1993–1996-ig a Magyar Könyv Alapítvány kurátora, majd elnöke. 1995-ben kap Kossuth-díjat; ősztől ismét tagja az Írószövetség elnökségének. 1997-ben Kovács Sándor Ivánnal és Németh G. Bélával közösen újraszerkesztik a korábban Hét évszázad magyar versei címen közismert gyűjteményt, amelyet Hét évszázad magyar költői címen adnak közre.

2002. május 6-án, életének 76. évében hunyt el.

__________
Fotó: Vas István és Lakatos István, 1982 szeptembere • Fotó: Galambos Tamás (PIM)

_______________
Digitalizált művei

_________________
Lakatos István: Atrium Mortis

 

Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem tövig égett –
Láttam vetülni árnyát feketén
a könyörtelen beteljesülésnek.
Valahová vezettek a lábnyomok;
egyre szűkebb lett a völgy, egyre mélyebb –
Ez adatott,
e múlás nélküli idő. E csorba
látóhatár, e könnytelen homok.
Micsoda szerelem fúlt itt a porba!
– – – Mentem tovább,
sikoltó pusztaságon át,
hol tett nincs téve, hol szó nincs kimondva,
s nem vár a vándor többé változást.
Ekkor, ahol újabb kör tűzterében
a táj fényt kap s az üldözött egész
megélt sorsával ismét szembenéz,
sötét kapu magasodott elébem:
„Ki itt belépsz…”
Beléptem.

_________
FEHÉR ZOLTÁN JÓZSEF:  Lelet egy legendás könyvtárból

…………………