Az erdélyi evangélikus szórvány hagyományaiból

Az erdélyi evangélikus szórvány hagyományaibólVeres Emese Gyöngyvér szerkesztésében szórványestet tartottak 2016. november 25-én a MOM Kulturális Központban. Szórványlét és evangélikusság: ez a két szó kötötte össze az est fellépőit. Bár a földrajzi távolság sem csekély a Beszterce megyei Zselyk és a Brassó megyei Barcaság között, ám mégis igen jól megfoghatóak a hagyománynak azok a közös vonásai, amelyek leginkább annak köszönhetőek, hogy mindkét népcsoport a szászok közelségében élt évszázadokon keresztül. Ez a tény igen jól megfigyelhető a viseleteken és a táncokon is. Kétségkívül, a zselyki magyarság – talán éppen a „göderben” lakás miatt – jobban megőrizte kultúráját, míg a barcasági csángók sokkal hamarabb polgárosultak, részben Brassó hatására, részben a bukaresti munkásévek és jó pénzkereset hatására. Ebből a világból nyújtottak ízelítőt a Zselyki Művelődési Egyesület hagyományőrző tagjai és a budapesti Forgatós Kamara Néptáncegyüttes, amelynek tagjai rendszeresen gyűjtenek a térségben. A barcasági csángók sajátos férfitáncukat, a boricát mutatták be, illetve azokat a krizbai táncokat, amelyeket a brassói Áprily Lajos Főgimnázium Búzavirág táncegyüttesének diákjai rekonstruáltak. Ott voltak a Brassói legények is, akik a Páva területi válogatóján is megmérették magukat. Tehát dalok, táncok az erdélyi szórvány két sajátos pontjáról.

Közreműködők:

  • Zselyki Művelődési Egyesület hagyományőrző tagjai
  • Forgatós Kamara Néptáncegyüttes – Budapest
  • Búzavirág táncegyüttes – Brassó
  • Brassói legények
  • Tatrangi boricások

A SzilastTV felvételei
Fotó: Sólyom Ernő

(Visited 24 times, 1 visits today)
%d blogger ezt szereti: