Koszorúzás Kaszás Attila szobránál Komáromban

A Jókai Napok kísérő rendezvényeként szervezett VIII. Kaszás Attila Versmondó Fesztivál résztvevői  2015. június 13-án elhelyezték az emlékezés virágait a Jókai Színház előtti téren.

Cserepes szájú, nézd az ég, kiszáradt az ajka.
Repedezett arcán mind a kék, megfáradt szemem csüng rajta.
Nem kell, hogy olyan messze néz, a kékség nagyon messze még,
lehet, én vagyok túl közel, lehet, nem éget úgy tüzem.

Lehet, hogy lentről látjuk másként, lehet, minden összeforr,
ott az égi messzeségben, hol a kékség átkarol.
Lehet, hogy szánalmasan fáj még, az hogy nincs mi átölel,
s az a végtelen nagy kékség nem enged még közel.

Tapogasd újra a földet, morzsolt rögöt vigye a szél!
Ujjaid közt aranypermet, bármerre sodródik, földet ér.
Most fejünk lehajtva így jó, fölöttünk megszűnt már az ég,
csak befelé szabad néznünk, mert elcsábít újra a kék.

(Kaszás Attila – Végtelen kékség /részlet/)

[mappress mapid=”8″]