Színházi Lábjegyzet 28. – Forgács Péter a Csirkefej próbáiról
A huszonnyolcadik Színházi Lábjegyzet a Spiró György által írt Csirkefej próbáinak kezdeti fázisában készült, melyben Forgács Péter rendező beszél magáról a műről, annak szerkezetéről, nyelvezetéről, illetve a próbafolyamatról. Cs. Tóth Erzsébet mint vendég játssza a Vénasszony szerepét, mely közel harminc évvel ezelőtt Gobbi Hilda nagy szerepe volt a budapesti Katona József Színházban. Nagy feladat előtt áll, folyamatosan kutatja, alakítja karakterét a rendező segítségével, akivel nagyon élvezi a közös munkát. Olasz István a Tanár szerepét alakítja, figuráját ismerteti röviden, valamint ő is beszámol a próbafolyamat kezdeti nehézségeiről. “Műsorvezetőkként” a két rendőrt alakító színész, Bernáth Tamás és Majorfalvi Bálint működik közre. A bemutató időpontja: 2015. január 9.
A videót készítette: Majorfalvi Bálint
Szereplők:
Vénasszony – Cs. Tóth Erzsébet m.v.
Apa – Fabó Tibor (Jászai Mari-díjas)
Srác – Tóth Károly e.h.
Haver – Szabó Viktor
Nő – Bandor Éva (Jászai Mari-díjas)
Tanár – Olasz István
Törzs – Bernáth Tamás
Közeg – Majorfalvi Bálint
Előadónő – Tar Renáta
Csitri – Bárdos Judit
Bakfis – Gardenö Klaudia m.v.
Anya – Holocsy Krisztina
RENDEZŐ: Forgács Péter m.v.
Premier: 2015. január 9.
A történet helyszíne egy külvárosi bérház udvara, ahol magába zuhanva, önnön rögeszméjébe zárva éldegélnek a bérház lakói, érzelmi és társadalmi véglényként.
A sztori a Srác érkezésével kezdődik, akit hosszú idő után 3 napra kiengednek az intézetből. Első útja az őt feljelentő Vénasszonyhoz vezet, s bosszúból felakasztja kedvenc macskáját. A Vénasszony, aki nem sokkal később tér haza a macskának frissen vásárolt csirkefejekkel, beleroppan a macska elvesztésébe, Ez a drámai helyzet indítja be végül azt a lelki átalakulást, mely a tragédiához vezet.
A Vénasszony bűntudatból és vezekelni vágyásból szeretné a Srácra hagyni a vagyonát, a Srác azonban félreérti gesztusát, baltát ragad és megöli a Vénasszonyt.
Spiró György számos színpadi műve közül a Csirkefej az egyik legfontosabb dráma az életműben. Korszakteremtő a nyelvezete és az a társadalmi modell, amit felvázol. A külvárosi miliőbe a nyelvi és érzelmi minimalizmus csapdáiban vergődő emberszerű lényekből egyszer csak kialakul egy Dosztojevszkijt idéző helyzet, a közömbös nihilből valós emberi drámák bontakoznak ki.
