Őszi hangulat Jeszenyinnel

Isadora Duncan és Szergej JeszenyinSzergej Alekszandrovics Jeszenyin (1895. október 3.-1925. december 28.) orosz lírai költő. Oroszországban legalább akkora hírnév övezi, mint a „nemzet költőjét”, Puskint;

számos versét megzenésítették, életéről televíziós sorozat készült, országszerte szobrokat emeltek a tiszteletére, külön irodalmi társaság foglalkozik élete kutatásával és költészete elemzésével. Magyar fordítói között van Rab Zsuzsa, Illyés Gyula és Weöres Sándor. Hallgassuk meg magyarított sorait egy réges-régi Kaláka-felvételről:

Szergej Jeszenyin

 

BOKRAINK KÖZT

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére –
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
(Ez a versszak kimaradt a videóból)
Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vizimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom – aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

 

Aranylik, őszül

 

Aranylik, őszül már a nyíres, hallgat
a levél-nyelven suttogó liget.
S a szomorúan messzehúzó darvak
nem intenek már vissza senkinek.

 
Mért intenének? Száz úton csatangol
az ember: megtér, s útrakél megint.
A kenderáztató az elmenőkre gondol,
sötét tükrébe széles hold tekint.
 
Állok magamban ősztarolta réten.
Elring a széllel a darúcsapat.
Víg ifjuságom tájait idézem,
de nem sajnálom, ami ottmaradt.
 
Nem sajnálok sok szertegurult évet,
se lelkem habzó virágfürtjeit.
Kint őszi berkenyék máglyái égnek,
de fáradt lángjuk senkit sem hevít.
 
Lobog a bokrok piros bóbitája,
csak sárgulnak, de élnek a füvek.
Mint vetkező fa lombjait dobálja,
bágyadt szavakat ejtek-pergetek.
 
S ha szavaim az idő elsöpörte,
lom lesz belőlük, száraz garmada,
mondjátok így: elhallgatott örökre
az arany nyíres szép levél-szava.
 

De jólesik almafa-lelkem

 

De jólesik almafa-lelkem a szélbe

meríteni őszi hüvös napokon,
és nézni, a nap villó vasekéje
barázdát hogy húz a kék patakon. 
 
Testemből jólesik kicibálni
a versek izzó vasszögeit,
vasárnapi tiszta fehérben várni
a vendéget, mikor közelít. 
 
A vadmeggyágak szirma-fehérét
inni szememmel most tanulom.
Zárd bordáid kosarába az érzést,
akkor izzik. Mérd fukaron! 
 
Némán harangoz a csillagok árja.
A fák: mind mécsek az alkony alatt.
Senkit nem eresztek most a szobámba.
Zárva az ajtóm, zárva marad.
 
(Rab Zsuzsa fordításai)


  Ha értesülni szeretne róla, hogy milyen új videók kerülnek fel az oldalra
csatlakozzon a Televízió Facebook-oldalához!


A cikkek, illetve videók tartalma nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.
Célunk, hogy lehetőséget adjunk különböző vélemények megjelenésére.


Tags: ,


A bejegyzés trackback címe: https://www.televizio.sk/2014/10/oszi-hangulat-jeszenyinnel/trackback/

Most itt van: Home // HANGSZÓRÓ, Irodalom, NAGYVILÁG, Versek, VIDEÓK // Őszi hangulat Jeszenyinnel





© Magyar Interaktív Televízió





    © 2010 Magyar Interaktív Televízió. All rights reserved.
    Edited by Microgramma