Novus Ortus Diákszínpad – Családtörténetek

Novus Ortus DiákszínpadAz Egressy Béni Színjátszó Fesztiválon Szepsiben a dunaszerdahelyi  Novus Ortus Diákszínpad Biljana Srbljanovič: Családtörténetek című drámáját adta elő.Rendezte: Mgr. Takács Tímea
Tartama: 27 perc

A csoport díjai:
A szakmai zsűri különdíja a drámai színházi kísérletért
A szakmai zsűri különdíja a diákszínpadi közösségépítő munkáért

Biljana Srbljanovič a háború embert semmisítő iszonyatát fogalmazta sokkoló drámaszöveggé. Családtörténetek – Belgrád című műve 1998-ban született, nem sokkal a balkáni borzalmak után, és előtte még annyi más szörnyűségnek. 
A darabban gyerekek játszanak felnőtteket: a szokásos szerepjátékokat gyakorolják, utánozzák beteggé lett szüleik viselkedését. Valóság és fikció határán egyensúlyoznak, menekülnek a jelenből egy képzeletbeli, jobban uralható, alakítható világba.
A mű gyorsan változó, pergő ritmusú jelenetekből építkezik, amelyek koreográfiája nagyon hasonló. Háromtagú sejtcsaládban zajlik egymás anyázása, gyerekverés, asszony főzte ebéd ócsárlása, ordítás sztereóban. 
Egészen addig fokozódnak az indulatok, hogy a kedves gyermek (a gyermeket játszó gyermek) megelégeli a párhuzamos szapulást, és lelövi, megfojtja, felgyújtja kedves szüleit.
Van a macsó apa, aki terrorizálja a szeretteit; van a feminista anya, aki csak dolgozik, nem főz, szeretet nélküli; van a sóher család, ahol a legkisebb garast is a fogukhoz verik, és van az a család, amelyiket elhagyja a fiuk a biztatóbb jövőért. Mindezen drámákat, ismétlődő perpatvarokat Nagyesda, Vojin, Milena és Andrija játsszák önmaguk szórakoztatására, üresség ellen. Kiiktatják a felnőtteket, tiszta lapot teremtenek, vagy legalábbis ezt szeretnék.
Az 1970-es, stockholmi születésű szerb dramaturg első nemzetközi sikerét, a Belgrádi trilógiát 1997-ben mutatták be a Jugoszláv Drámai Színházban, majd előadták Szlovéniában és a skandináv országokban, 2000-ben pedig közel egy időben húsz német színház tűzte műsorára.
A Családtörténetek, Belgrád hasonló nagy sikert remélhet. Egy lerobbant külvárosi játszótéren, mint mindenhol Európában, a gyerekek papást-mamást játszanak. Kegyetlen őszinteséggel utánozzák szüleiket, akik a Milosevics-rendszer és a háborúk árnyékában képtelenek normális családi hátteret biztosítani számukra. A lélekben meggyötört és sérült gyerekek minden hátborzongató „meséje” halállal végződik.

 

 [mappress mapid=”170″]

További hasonló témájú videók