Elhunyt Bajnok István (1941–2013)

Megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy ma hajnalban elhunyt a neves gyermekpszichiáter, közéleti személyiség és író, Bajnok István.

Bajnok István temetése kedden 15.00-tól lesz a komáromi temetőben.

Felvételünk részlete felidézi a Magyar Nagykövetségen 2011-ben lezajlott kitüntetését.

A Csemadok Életmű Díj átadásakor Batta György méltatta munkásságát, ez megjelent a Komáromi Lapok 2010/2. számában.

„A kitüntetett most csak lélekben lehet itt velünk: megfáradt szíve a lakáshoz láncolja. Lehet, hogy miközben róla szólok, a Sidó Zoltán festette Ipoly menti tájon pihen a tekintete, vagy szülővárosa, Ipolyság utcái jelennek meg lelki szemei előtt. Az akkor még csendes, a magyar múltat hűségesen őrző környezet, amely egy életre meghatározta viszonyulását a világhoz. Őt idézem:
»Gyerekkoromban azt, hogy magyar vagyok, olyan természetesnek vettem, mint, hogy fehér a bőröm, barna a szemem és szőke a hajam. Még csak büszke sem voltam rá egészen addig, amíg az iskolában nem tanultam magyar irodalmat, magyar történelmet. Ettől kezdve lettem öntudatos magyar, büszke az íróira, hőseire, tudósaira, forradalmáraira. Csemadok-tag is észrevétlenül lettem.
Már gimnazistaként tagja voltam a Csemadok ipolysági színjátszó körének, melyben kisebb szerepekben felléptem. Rendszeresen szavaltam és sok vasárnap délelőttöt töltöttem el a mise után a Csemadok – házban a városka egyetlen billiárdasztalánál.« 
Eddig az idézet, melyhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a jövendő csemadokos tisztségviselőben valószínűleg ekkor alakult ki a közös sors vállalása. Bajnok István életében nem volt egyetlen megingás sem, amely eltántorította volna a szlovákiai magyar nemzeti közösség érdekeinek védelmétől. Prágai egyetemi évei alatt – a hatvanas évek első felében – az Ady Endre Diákkör elnöke volt, fiatal orvosként Rimaszombatban a Csemadok Fáklya Irodalmi Színpad tagja, majd a Tompa Mihály Művelődési Klub alapítója Veres Jánossal, Mács Zoltánnal és Szőke Istvánnal. 1976-ban családjával együtt Komáromban telepedett meg, ahol a Csemadok városi szervezete művelődési klubját alapította és elnökeként tevékenykedett.Később a városi szervezet elnökévé, majd a járási választmány elnökévé választották. Ezután kapta meg legmagasabb tisztségét – országos alelnökként járta fáradhatatlanul a magyarlakta településeket. Ne feledjük, mindez orvosi munkája hiánytalan ellátása mellett történt, gyakori éjszakai ügyeletekkel. A megbízható családi hátteret felesége biztosította, aki megértette, hogy a közösség szolgálata áldozatokkal jár, s ő maga is sokat tett és tesz kultúránk továbbéltetéséért. Bajnok István olvasatában: „A Csemadokban, a szent őrültek tisztes társaságában magyar jövőnkért cselekedtünk valamennyien.” Az Életmű-díj kitüntetettjét a rendkívüli teherbírás; a kiváló szervezői képességek; a folyamatos önművelés; a magyarságot érintő társadalmi és politikai mozgásokban való jártasság, és persze: az igazság mindenkori vállalásához szükséges tiszta lelkiismeret és bátorság jellemzi. Közéleti munkásságának értékes része a kétnyelvűség vizsgálata a felvidéki magyar családok óvoda- és iskolaválasztása összefüggésében.
Ő – gyermekpszichiáter lévén – a gyakorlatban is megtapasztalhatta a rossz szülői döntés neurotizáló ártalmait. De nemcsak a gyermek szenvedi meg a számára idegen környezetet, hanem maga a nemzet is – a más nyelvű iskola nem teszi lehetővé ifjúságunk egy tetemes részének beavatását a magyar szellembe és ízlésbe a hagyomány által!
Izgalmas, bár rövid szakasza Bajnok életének a második prágai tartózkodás – a rendszerváltás után kerül ismét egyetemi évei városába. Ezúttal a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság parlamentjében foglal helyet az Együttélés Politikai Mozgalom képviselőjeként. Bajnok az Együttélés tagjaként is hangsúlyozta a Csemadok fontosságát, hiszen tanúja volt a cseh/szlovákiai magyarság kultúra általi öntudatra ébredésének a teljes jogfosztottság utáni időkben. Az elsők között építette ki a kapcsolatokat a magyarországi köz- és művészeti élet jeleseivel, és hívta őket a nyári művelődési táborokba és egyéb rendezvényekre. A rendszerváltás után egy sor felvidéki orvos, gyógyszerész és ápoló lett a Magyar Egészségügyi Társaság tagja, neki köszönhetően. Egyik alapítója volt a Csemadok és a Komáromi Városi Művelődési Központ mellett működő Concordia vegyes karnak, melyben éveken át énekelt. Ő valóban a Csemadok mozgalom szent őrültje volt és maradt – mindnyájan hiányoljuk őt a szervezet mai rendezvényein, melyekről röpke beszámolókat tartunk számára. A Bajnok-család két gyermeke nyolc unokával ajándékozta meg a Papit meg a Mamit. A Csemadok szent őrültje példás nagyapa – olykor saját orvosi elveit is megszegi, hogy örömöt szerezzen nekik.
Mai fiatal magyarjainknak van mit tanulniuk a hatvankilenc éves életmű-díjastól: mindenek előtt azt, hogy a magyarság semmit sem kap ingyen a vele együtt élő népektől – mindenért meg kell küzdenie. Kultúránk csakis a közös sors vállalására épülhet. Mondai őstörténetünkből Hunor és Magyar példája lelkesít – éljünk egymásért, ne egymás rovására! Ez az egyetlen életszemlélet, amely felemelheti nemzetünket és megtarthatja kultúránkat – ebben a szellemben munkálkodott Bajnok István is.”

BAJNOK ISTVÁN 1941. január 15-én született Ipolyságon. A komáromi gyermekpszichiáter nem „csak” orvosként vívott ki magának közmegbecsülést, hanem a közéletben is jelentős szerepet vállalt, korábban – még Csehszlovákia idején – parlamenti képviselő is volt. 
Bajnok István alapiskolai és középiskolai tanulmányait Ipolyságon végezte, orvosi diplomáját 1965-ban szerezte a prágai Károly Egyetem Orvostudományi Karán. Már diákkorában élénken érdeklődött a közélet iránt, ezt mutatja az is, hogy elnöke volt a prágai Ady Endre Diákkörnek. Orvosi hivatását Rimaszombatban kezdte gyakorolni. Itt Mács Józseffel és Szőke Istvánnal megalapították a Tompa Mihály Művelődési Klubot. A Bajnok-család 1976-ban Komáromba költözött. Itt is folytatta közéleti tevékenységét, melynek legemlékezetesebb szakasza az volt, amikor ő volt a Csemadok országos elnöke. A rendszerváltozás után az Együttélés politikai mozgalomban tevékenykedett, a prágai parlament, a Szövetségi Gyűlés képviselőjeként is. Pszichiáterként mindig az anyanyelvi oktatás mellett szállt síkra. Számos kutatást folytatott a a kétnyelvűség hatásairól. A Magyar Egészségügyi Társaság felvidéki tagozatának elnöke volt, egészen nyugdíjba vonulásáig. A Csemadok Országos Választmánya több évtizedes eredményes közművelődés szervezői munkájáért a Életmű Díjjal tüntette ki, Komárom városa a Pro Urbe díjjal fejezte ki a városért kifejtett tevékenységét.

Meghatározó volt és ma is aktuális az anyanyelvi oktatásról vallott nézete. „Számos előadásomban rámutattam, hogy ún. neurotikus tünetek jelentkeztek olyan gyerekeknél, akiket a kényszerű kétnyelvűség szerencsétlen helyzetébe kényszerítettek a szülei. Ennek későbbi eredménye olyan formában is jelentkeztek a gyermeknél, mint például az éjszakai bevizelés, a dadogás, a pislogás, és további viselkedési zavarok. Ezek már önmagukban súlyos gondok, viszont ezekkel még a személyiségzavar is párosul. Olyan alapvető kérdésekre sem tud majd egyértelmű választ adni, hogy ki vagyok?, honnan indultam?, hová tartozom?. Van, hogy sem az iskolatársai, sem pedig a vele azonos, de saját anyanyelvű oktatási intézménybe járók társai között nem érzi otthon magát. A vegyes házasságok esetén azt tartom követendő példának, ha a szülők anyanyelve különböző, akkor mindkettő saját anyanyelvén beszéljen gyermekével. Az ilyen gyermekek játszva elsajátítják mindkét nyelvet. Intellektuálisan fejlett családban ez nem lehet probléma. Tévedés ne essen, az ember nem az ellen ágál, hogy valaki tanuljon több nyelven. De az anyanyelvi oktatás fontosságának hangsúlyozását nem szabad összetéveszteni az az idegen nyelvek tanulása ellenpólusaként. Élettanilag legfontosabb, hogy a gyerek az anyanyelvén tanuljon, akkor ezekre lehet építeni” – mondta e sorok írójának egy interjú során nyugdíjba vonulás idején Bajnok István. És neki az orvosi rendelőjének a falán is ki volt írva: Anyanyelvünkön is beszélünk. „Volt, aki megütközött rajta, még a magyarok között is!”

Diagnózisok című könyve új, kibővített kiadást is megért. (Forrás: Felvidék.Ma; on)