Őszi sanzon

Őszelő2Vivaldi: Négy évszak – Ősz. Paul Verlaine: Őszi sanzon (több fordításban)

 

Tóth Árpád 

Ősz húrja zsong, 
Jajong, busong 
A tájon, 
S ont monoton 
Bút konokon 
És fájón. 

S én csüggeteg, 
Halvány beteg, 
Mig éjfél 
Kong, csak sirok, 
S elém a sok 
Tűnt kéj kél 
Ó, múlni már, 
Ősz! hullni már 
Eresszél! 
Mint holt avart, 
Mit felkavart 
A rossz szél… 

Kántás Balázs 

Messze szálló 
bús gitárszó 
hangja zeng 
peng a zord ősz 
gyászos és bősz 
hangszere 

Én félhalott 
árnyék vagyok 
csak nézem 
elém hogy száll 
elmúlt sok száz 
emlékem 

Felkél a nap 
és elragad 
az éjjel 
mint hullt levél 
elszállok én 
a széllel 

Szabó Lőrinc 

Zokog, zokog 
az ősz konok 
hegedűje, 
zordúl szivem, 
fordúl szivem, 
keserűre. 

Fullaszt az éj; 
arcom fehér, 
s ha az óra 
üt: zokogok, 
régi napok 
siratója. 

S megyek, megint 
hányódni, mint 
az elárvult 
zörgő levél, 
mellyel a szél 
tovaszáguld 

Térey János 

Síró vonón 
Bong monoton 
Őszi dallam, 
Szivemre tör, 
S kínja gyötör 
Lankadatlan 

Arcom komor 
S fakó, mikor 
Óra kongat, 
És zokogok, 
Ha tűnt napok 
Fölragyognak 
S már indulok, 
Rossz szél suhog, 
S messzekerget, 
Mint dérlepett 
Holt levelet, 
Földrevertet. 

Tóth Árpád 
(Nyugat; 1917/9.) 

Ősz hegedűl 
Szünetlenűl 
A tájon 
S ont monoton 
Bút konokon 
És fájón…

S én csüggeteg 
Halvány beteg, 
Mig éjfél 
Zeng, csak sirok, 
S elém a sok 
Tűnt kéj kél… 
Oh, múlni már, 
Ősz! húllni már 
Eresszél! 
Mint holt avart, 
Mit felkavart 
A rossz szél… 

(Visited 86 times, 6 visits today)
%d bloggers like this: