Bőgőtemetés Bősön 3. rész

A bőgőt  tréfás szertartással eltemették, ezzel is jelezve, hogy e perctől kezdődően negyven napig minden zajos mulatozás, lakodalom szünetel. A Csemadok Bősi Alapszervezete által felelevenített hagyományt Bodó Imre rögzítette nézőink számára. 

Hogy Bősön ez a szokás a farsangi időszak szerves része volt, bizonyítja Marczell Béla Naptár és néphagyomány című kiadványa, melyben a szerző így írja le a bősi bőgőtemetést:
»A farsangot a Csallóköz minden  falujában megtartották. Bősön az utolsó három napon az egész falu ünnepelt. Kedden ismét zeneszóval jelezték a mulatság kezdetét. Ekkor tánc közben az asszonyokat is föl-fölkapdosták, hogy a kender jó magas legyen. Éjfélkor megjelent a község bírája vagy helyettese, botjával megütötte az ajtófélfát, s hangos szóval figyelmeztette a  mulatozókat: „Vége a mulatságnak, hamarosan kezdődik a böjt!“ Erre a cigányok abbahagyták a muzsikát, a bőgőt a földre fektetve tréfás szertartással  – utánozva az igazi temetést- eltemették, ezzel is jelezve, hogy e perctől kezdődően negyven napig minden zajos mulatozás, lakodalom szünetel. Éjfélkor a harangok is megszólaltak, jelezvén, hogy megkezdődött a negyven napos böjt.«

[mappress mapid=”73″]