Ünnepi Petőfi-szeminárium (frissítve)
100 évvel ezelőtt, 1911. szeptember 8-án leplezték le Petőfi Sándor pozsonyi szobrát. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Radnai Béla alkotásáról ünnepi szemináriumot tartott a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság,a Magyar Köztársaság Nagykövetsége, a Pozsonyi Fővárosi Önkormányzat, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, és a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya. Az ünnepi szemináriumot Miklósi Péter vezette.
Kollai István, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója köszönti a vendégeket, majd Miklósi Péter vezeti fel a szemináriumot.
Petőfi Sándor: Távolból / Z diaľky
A Petőfi-szobor felújításának kronológiája
DANIEL HEVIER: Kedves Sándor, a magyar költő
Kovács László: Petőfi, Pozsony és az 1848-as országgyűlés
Petőfi Sándor: Az én mátkám / Divý kvet prírody
Juraj Stern professzor és Petőfi Sándor
A versek Kiss Szilvia és Gál Tamás előadásában hangzottak el.
Petőfi Sándor: TÁVOLBÓL
Kis lak áll a nagy Duna mentében;
Oh mi drága e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Valahányszor emlékszem reája.
Bár maradtam volna benne végig!
De az embert vágyai vezérlik;
Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,
S odahagytam őslakom s anyámat.
Kínok égtek a szülőkebelben,
Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;
S kínja lángi el nem aluvának
Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Mint ölelt át reszkető karával!
Mint marasztott esdeklő szavával!
Oh, ha akkor látok a világba:
Nem marasztott volna tán hiába.
Szép reményink hajnalcsillagánál
A jövendő tündérkert gyanánt áll;
S csak midőn a tömkelegbe lépünk,
Venni észre gyászos tévedésünk.
Engem is hogy csillogó reményem
Biztatott csak, minek elbeszélnem?
S hogy mióta járom a világot,
Bolygó lábam száz tövisre hágott.
…Szép hazámba ismerősök mennek;
Jó anyámnak tőlök mit izenjek?
Szóljatok be, földiek, ha lészen
Útazástok háza közelében.
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse – –
Ah, ha tudná, mily nyomorban élek,
Megrepedne a szive szegénynek!
(Pozsony, 1843 május)
