A III. Sámán Nap Bősön

Sámándobok, szóljatokBodó Imre tudósítása a 2011. augusztus 20-i III. Bősi Sámán Nap egyik meghatározó eseményéről, a tűz melletti sámándobolásról.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy könyv, a Bede Anna fordította, Székely Magda és Kőhalmi Katalin szerkesztette „Sámándobok, szóljatok”. Megjelenése idején, 1974-ben kedvenc olvasmányaim közé tartozott.  Szibéria őslakosságának népköltészetét dolgozták fel benne. Tele volt ismerős totemállatokkal, szimbolikus jelenségekkel, a valamikori pogány hitvilág egységes és számunkra akkoriban homályos és ismeretlen elemeivel… Ajánlom mindnekinek, aki még meg tudja szerezni. 🙂

A fülszöveg szerint:

Szibériában, ezen a hatalmas, változatos földrésznyi területen számtalan, kisebb-nagyobb nép élt és él. Életmódjuk, nyelvük, civilizációs fokuk szerint meglehetősen különböznek egymástól. De bárhol lakjanak is – a rideg tundravidéken, mint a csukcsok, a jukagírok, a déli peremvidék termékeny sávján, mint a burjátok, az Amur partjának dús vegetációjú tájain, mint a nanajok, az ulcsák, a giljákok, vagy Közép-Szibéria végtelen tajgáin, mint obiugor nyelvrokonaink –, sajátos, ősi kultúrák, vallási-népi hagyományok, színes és gazdag népszokások nyomait őrzik eleven frissességgel. Hiszen ezek a népek egészen a közelmúltig, a fejlődésüket hirtelen fellendítő Októberi Forradalomig, változatlanul ősi körülmények között éltek. Antológiánk ennek a páratlan etnikai gazdagságú világnak népköltészetéről ad képet. Mégsem egzotikus érdekessége s nem is tudományos hűsége adja a gyűjtemény egyedüli értékét; Bede Anna kitűnő, ihletett tolmácsolásában teljes lírai evidenciával, tiszta és erőteljes hangon szólal meg az emberiségnek ez az eddig kevéssé ismert verses öröksége.

Ha érdekel valakit a téma, kikereshetem a könyvespolcaimon… HM

⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝ ⃝  ⃝
Ajánljuk még a DIÓSZEGI VILMOS SÁMÁNOK NYOMÁBAN SZIBÉRIA FÖLDJÉN című kötetet (Terebess Kiadó, Budapest, 1998).
A sámánokról a http://mek.oszk.hu/00200/00239/00239.htm#1.1 ; illetve például http://www.terebess.hu/keletkultinfo/saman2.html oldalon is olvashatnak.

Addig is ide idézem Antall Zsuzsa megállapításait:

„Az osztyákok, kirgizek, altajiak, sórok, jakutok, evenkik, szölkupok, nyenyecek, tatárok, tuvák, burjátok, ajnók, kamasszok, giljákok… legtöbbjük egy-egy, mára kihalóban lévő törzs.

KÖZÖS VONÁSAIK A MAGYAROKKAL

  • Lovasíjász népcsoport mindkettő (Arany Íjászhoz szóló versezetek)
  • Előkerül a hószín hátasló mint visszatérő motívum – a magyaroknál „fehérló”-kultusz volt (leghíresebb magyar ősmonda Fehérlófia története)
  • Turulmadár mint szent madár, a magyaroknál szintén előfordul
  • Esthajnalcsillag-tisztelet, Napvallás, Tengeristen
  • Tas és Előd vitézhez szóló énekek – ez a két vezér a magyar hagyomány közismert alakja, a hét vezérből kettő!
  • Keresztelés”: Napnak kelet felé bemutatott újszülött gyermek
  • Szent szarvasállat, szarvasüldöző jeleneteket feldolgozó népi költemények („jávorszarvas szellematya”)
  • Jurtaállítás, világfa alvilágba érő gyökérrel
  • Istenasszony-kultusz (a magyaroknál: Babba Mária)
  • Pentaton dallamvilág
  • Az „agg kenéz fia” kifejezés (Kenéz: ősi magyar név, ugyanez a szótő fedezhető fel a Magyar Kenese-tulajdonnévben. A szibériai népköltészetben köznévi jelentésben szerepel.”
(Visited 3 times, 1 visits today)
%d blogger ezt szereti: