Madárka a kertben: Beó (Gracula religiosa)

BeoMadárka évek óta hol kacag, hol füttyög, akár a mozdony. Néha magát is megnevezi: „Madárka”, vagy „Beó”. Ha vendég jön, elrikkantja magát: „Helló!”. Gazdái, Rózsika és Jancsi értik a „beszédét”; állítólag előre jelzi a látogatókat, és sűrűn beleszól a beszélgetésekbe is. Kedvenc tévéműsorait is gazdagon kommentálja…

beó (Gracula religiosa), vagy más néven mejno a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozik. 12 alfaja ismert, melyek többnyire Borneo, Thaiföld, Bali és India területén 300–1500 méteres tengerszint feletti magasságban, erdőkben élnek.

Az erdőirtások következtében azonban számuk mára jelentősen csökkent, ezért fokozatosan átköltöztek az emberek által kevésbé elérhető, magasabb, esőerdők borította területekre. Ott a mangrove erdők és a gazdagon virágzó tea- és kávéültetvények szélén, a más madarak által elhagyott odúkba költöznek be.
beó sokszor a repülést megspórolva egyik ágról a másikra ugrálva gyűjtögeti az érett gyümölcsöket (fügét), magokat, nektárt. Időnként a kisebb rovarokat is megkóstolja. Csemetéinek férgeket is szállít.
Naplemente előtt válnak igazán aktívvá, ilyenkor hangos csak igazán tőlük az erdő. A beók repertoárja igen széles: az éles fütyüléstől kezdve a gagyogáson át a rikoltozásig mindenféle hangot hallatnak. Remekül utánozzák madártársaikat és az embereket is, elsősorban ezért lettek annyira kedveltek a madártartók körében.

 

 

(Visited 14 times, 4 visits today)
%d blogger ezt szereti: