Aligha van igazán jelentékeny író, akiről nehezebb volna írói arcképet és áttekinthető pályaképet írni, mint Háy Gyuláról (1900–1975), akinek nemcsak élettörténete, de olykor napi megnyilvánulásai is olyan torlódása az ellentmondásoknak, hogy alig-alig lehet megfogalmazni emberi és művészi személyazonosságát.