XXXIII. TMOV – Verséneklők – A zsűri hozzászólása

Érsekújvárott a XXXIII. Tompa Mihály Országos Versenyem – az amatőr /nem hivatásos/ vers- és prózamondás, valamint verséneklés versenyén – az első napi program a VI. kategória versenye, vagyis a verséneklés volt. A díjkiosztására a másnapi ünnepélyes díjkiosztó gálán, április 29-én került sor. A verseny végén a zsűri hozzászólásai következtek…

Megragadnám az alkalmat és felkérném a tisztelt zsűritagokat, hogy a mai látottakat és hallottakat röviden foglalják össze és mondják el az észrevételeiket.

Tóbisz Tinelli Tamás:

Szép jó napot kívánok mindenkinek, úgy a úgynevezett versenyzőknek, Bár nem egészen, nem csak verseny ez, ez valóban egy olyan dolog, amit élvezni lehet és élvezni is kell. És amit mondott az előbb a hölgy, azt fel is írtam, nem lehet hibázni. Azt hiszem ez a mai napnak a, hogy is mondjam, egy ilyen csúcs mondata. Mert hogy a versekkel valóban nem csak átadunk valamit, hanem élvezünk. Ez nem csak valami pátosz, hanem úgy olvasunk verset, és úgy hallgatunk verset, illetve úgy zenésítünk verset, hogy valójában élvezzük ezt. magunk kévvel tesszük. Nagyon-nagyon köszönöm az minden verszenésítőnek, és mindenkinek, aki eljött pusztán meghallgatni, ha az utcáról lépett be annál inkább, a rajongóknak úgy szintén. Szóval nagyon-nagyon köszönöm, hogy mindenki itt van, és együtt van ez a, mondhatni tábor, és remélem népesül még, hiszen megéri, mert hogy Számunkra verszenésítők és verséneklők számára az a legjobb, hogyha azt látjuk, hogy bővül azoknak a köre, akik hallgatják vagy művelik a verset. Köszönöm szépen.

Göbő Sándor:

Csatlakozni tudok az előttem szólóhoz. Szép délutánt kívánok mindenkinek. Én nagyon jól éreztem magam. Ugye tavaly is. Tényleg nagyon jó mondatok születtek, és egy csomó ötlet született. Nagyon tartalmas volt, kiváló megoldásokat láttunk, nagyon jó ötleteket láttunk, hallottunk.

Ami a hangszerszólókat hallottunk, dobszólókat, és ezt nem akart kiemelni, tehát még most nem értékelünk. Viszont eléggé nagy bajban vagyunk.

Tehát most feladták a leckét. Én sem versenyzőknek nevezném őket, a fellépők.

Hát tavaly sikerült, úgy érzem, egy aránylag hosszas és kemény értékelés, műsítés, elemezgetés, vesézgetés után szerintem egy objektív és egész jó döntést megszűlni. De ugye ez mindig szubjektív. Tehát ha annól azon a bizonyos találkozón, ugye a mápris elsőjén ott is

Nem azért, hogy refrénként ismételegessem, de ez tény, tehát minden verseny valahol egy szubjektív, minden oldalról, főleg a művészetek, a szavalóverseny, a zenei versenyek, hogy kinek mi tetszik, mindenkinek más tetszik. Mi most, amiért nagyon hálás vagyok, mi meghallgathattuk azt, hogy nektek mi tetszik, és hogy tetszik nektek mit mond egy-egy vers, mit hoz ki belőletek, vagy ami szintén nagyon jól elhangzott, hogy mi jön ki a vers, milyen zene jön ki. Tehát ez is már a sokféle gondolkodást mutatja, hogy van aki, Van, akiben megszületik egy dal, és azt mondja, hogy ő rá illeszt, formáz egy vers, egy dallamot. Itt most hallottunk egy következőt, hogy ott belőle hozzuk ki, milyen dallamot ad maga a vers.

Hát igen, szóval én előre, én nekem ott kaptak az agyam, hogy hogy fogunk tudni majd itt vannak árnyalatni különbségek. Úgyhogy azért meg fogjuk oldani, tudom, Andris itt valahogy vár. Jó, tudom, tudom. Úgyhát én csak gratulálni szeretnék mindenkinek, és tényleg elsősorban azért, hogy bővítjük ezt a tábort, mert ez nem egy tömegműfaj.

Erre föl kell készülnötök, de tartsatok ki.

Nem is nagy színpadi műfaj, de megállja ott is a helyét. Volt már állatlámos példa. Úgyhogy én nagyon köszönöm nektek ezt a ma délutánt, kora estét, és izgatottan várom a folytatást. Úgy értem, hogy majd a továbbiakban majd miket sikerül kihozni. Nem is konkrétan ennek az idei vetélkedőnek a végeredményét, hanem úgy általában, hogy mi lesz majd később veletek. Mert aki a zenével foglalkozik, eleve rossz ember nem lehet. és milyen jó, hogy egyre többen vagyunk ebben a műfajban itt felvidéken is. Úgyhogy nagyon szépen köszönöm minden fellépőnek.

Madarász András:

Szép estét kívánok én is mindenkinek.

Nekem édesapám jutott eszembe egy pillanatra az igazságos, vagy nem igazságos objektív, vagy szubjektív dolgokról. Nem szerette azokat a sportokat, mondjuk focit nézett, és ott is van bíró, ahol bírók döntenek a győztesről. Hát pedig ez is egy ilyen dolog, ugye van itt zsűri. Tehát, hogy mennyire lehetünk objektívek, mennyire lehetünk szubjektívek, talán is csatlakoznik ahhoz, amit a többiek mondtak, a kollégák, hogy bár verseny, de úgy igazából az a fontos, hogy hogy megmutatkozunk. Tehát a zenélésnek, a színpadi szereplésnek mindig valahol az a lénege, hogy amit alkottunk közösen, azt úgy elétártjuk a többiekkel, és erre ez egy kiváló fórum, én szerintem. Én nagyon örülök annak, hogy új arcok is vannak, és annak is nem tudom melyiknek örülök jobban, hogy a tavaly már látott arcok produkciójában érezni azt a… Nem is akarom fellődésnek nevezni, mert végül is fellődik mindenki, meg változik, de érezni azt, hogy történt valami az elmúlt évsorán, és érett, igen. Tehát történt valami az évsorán és ebben munka van, és ezt maximálisan hallani a hangszeres megoldásokon,

És még egy dologra szeretnék most csak így az elején még kitérni, és ezekről fogunk majd beszélgetni biztosan a holnapi nap folyamán, hogy azt is érdekes volt látni, ugye voltak szükebb formációk, olyanok, ahol a hangszeres háttér szükebb körül volt, tehát kevesebb hangszer, ezzel nézés inkább az énekre koncentrálódtak, de nagyon érdekes volt hallani azt, hogy a vers és a vers mellé ráérzett, megérzett és komponált dallam. Így is és úgy is ugyanazt a hatásfokó érzést, bár különböző érzéseket, de úgy erőben ugyanaz a szintet meg tudja ütni az emberben és ugyanolyan szinten meg tudja szólítani.

Lehet, hogy néha úgy érezzük zenekarban, hogy hiányzik még valaki mellénk, egy szólista vagy akár egy, én nem tudom, ritmushangszeres, és itt is megtörtént bennem az, most nem is tudom melyik produkciónál, hogy elején először azt gondoltam, hogy milyen kár, hogy nincs itt egy, én nem tudom, egy plusz hangszer, és aztán ahogy a dal folyt, úgy arra kellett rávennem, hogy nem ez így van jól. Szóval érdekes volt látni azt, hogy nyolc taggal telve hangszerekkel is és kevesebb hangszerhátérrel is hasonló energiákat lehet mozgatni az embernek a válkében, fülében, szívében. Köszönöm szépen!

Nagyon szépen köszönjük a zsűri értékelését és gondolatébresztő szavait. A komolyabb értékelésre persze majd sor kerül a későbbiek folyamán. És akkor engedjék meg, hogy a zárszóra tisztelettel felkérjem Sztruhár Izrael Rianát az Érsekújvári területi választmány elnökét.

Köszönöm szépen. Én zárszóként tényleg csak annyit szeretnék elmondani, hogy köszönjük nektek verséneklőknek, hogy újra itt vagytok, hogy jöttetek és nagyon szép előadásokkal örvendeztettetek meg bennünket. Köszönjük a zsűrimunkáját. Nekik még hosszú éjszakájuk lesz, mert talán nem tudják, de reggelre valamiféle döntést kellene hozni, mielőtt a szakmai foglalkozás elkezdődik. És szeretném megköszönni Stugel Tibornak és a Visual Team csapatának, hogy kora délutántól vagy déltől itt voltak, segítettek nektek abban, hogy a legjobb hangzást biztosítsák a csapatoknak. És elhangzott itt, hogy aludni kéne, aludni kéne, mielőtt a manócskák szétszedik a várost, de egy nagyon kedves kötelességemnek vagy feladatomnak szeretnék most eleget tenni. Méghozzá szeretném ide hívni Majoros Mátét, aki ma ünnepli a 17. születésnapját. Úgyhogy Máté, kérlek, gyere ide, remélem, hogy itt vagy, és fogad tőlünk nagyon nagy szeretettel, és szerintem egy boldog szülinapod beleférne.

Boldog szülinapon, boldog szülinapon, boldog szülinapon Máté, a szülinapot.

A versenyt a Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya, a Szlovák Köztársaság Oktatási, Kutatási, Fejlesztési és Ifjúsági Minisztériumával, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetségével, a Csemadok területi választmányaival és a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézettel közösen hirdette meg.

Kapcsolódó: Tompa Mihály Országos Verseny – Gála – III., IV., V. kategória