Elhunyt Nádas Péter

83 éves korában elhunyt Nádas Péter. Kedvencem az Egy családregény vége című könyve volt. Most az ő „családregényének” is vége.

Nádas Péter (Budapest, 1942. október 14. – Gombosszeg, 2026. augusztus 26.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, esszéista volt. Fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, 2000 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2006 óta a Berlini Művészeti Akadémia tagja.

A modern magyar irodalom meghatározó, világirodalmi rangú alkotója.

A különösképp a német nyelvterületen kedvelt Nádas neve többször felmerült már az irodalmi Nobel-díj esélyesei között.

A posztmodern prózafordulat, Esterházy Péterrel, Hajnóczy Péterrel és Lengyel Péterrel együtt a „Péterek nemzedékének” egyik nagy újítója, akinek olyan monumentális regényeket köszönhetünk, mint az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek, a Világló részletek, illetőleg a Rémtörténetek.

A kritika a Párhuzamos történetek című regényét mérföldkőnek tartja a magyar irodalom történetében, tekintettel arra, hogy a testiség, a szexualitás és a hatalom kérdéseiről ennyire szókimondóan, tabudöntögetően magyar író még sosem írt.

2017 elején jelent meg Nádas Péter memoárja, a Világló részletek, amelynek történetén keresztül mutatja be az írót a fenti dokumentumfilm. 

„2016 tavaszán Gombosszegre utaztunk interjúzni Nádas Péterrel az akkor éppen megjelenő könyve, Az élet sójáról, de néhány órával később úgy jöttünk el, hogy egy másik történetben vagyunk, bár még nem sejtettük, pontosan melyikben.

Ekkor, a kert végében lévő erdőben említette, hogy Kertész Imre halála napján fejezte be a könyvét, ami később Világló részletek címen megjelent, és miközben a Könyvesblogon az év könyve lett, megnyerte az Aegon-díjat, Németországban is óriási sikereket ért el, hetekre meghatározta a kulturális közbeszédet itthon és Európában is. (Itt írtam a Világló részletekről, itt olvasható a Világló részletekről készített gigainterjú).

Beszélgettünk a friss megjelenésről, de Nádas aznap bevezetett minket a saját varászlatos világába, ahol mindennek története lesz. Amikor beléptünk a kertbe, ott állt a körtefa. Őszintén szólva eléggé hidegen hagynak a fák, de ezt csak néztem, mert nem eresztett. Nemcsak azért, mert tényleg lenyűgöző a közel 150 éves körtefa, hanem mert ezt a fát ismertem: láttam ősszel, télen, dús lombkoronával, ágacskákkal, árnyékban, napfényben, betegen, szomorúan, bizakodóan. Amikor Nádas Saját halál című könyvét olvastam, közben ezt a körtefát néztem, a kettő egybe íródott. 

Ott voltunk Nádas világában, egy vékony könyvecske megjelenése miatt érkeztünk, de ahogy minden jó beszélgetés, ez is kapott egy csavart: Nádassal a Világló részletekről kezdtünk el beszélgetni, ami 2 évig tartott változó ritmusban. Most itt a végeredmény 52 percben. ”