Martha Argerich, az egyik legnagyobb hatású zongoraművész

85 éves Martha Argerich, minden idők egyik legnagyobb hatású zongoraművésze.

Az argentin zenész ötévesen kezdett ismerkedni a hangszerrel, 1955-ben Európába utazott, hogy az öreg kontinensen folytasson tanulmányokat. Csodagyereknek számított, a nemzetközi elismertséget az 1965-ös varsói Nemzetközi Chopin Zongoraversenyen aratott győzelem hozta meg számára. A versenyen Chopin Op. 10, No. 1-es C-dúr etűdjének meggyőző előadásával aratta a legnagyobb sikert.

Amerikában 1966-ban mutatkozott be a Lincoln Center sorozatában. Ebben az évben készítette első lemezfelvételét Chopin, Brahms, Ravel, Prokofjev és Liszt darabjaiból. Néhány év múlva felvette Chopin 3. szonátáját, Op. 53-as polonézét és más rövidebb darabokat.

Zongoratechnikája félelmetes volt a saját korához képest, tudását sokan Vladimir Horowitzéhoz mérték. Ifjúkori felvételei között mérföldkőnek számít Prokofjev Toccatája és Liszt 6. magyar rapszódiája. Repertoárja igen széles, Rachmaninov-, Ravel-, Messiaen-, Bartók- és Prokofjev-interpretációi megkerülhetetlenek, de híresek Bach c-moll partitájából készült felvételei is.

Versenyműveket tartalmazó lemezei között az egyik legemlékezetesebb Csajkovszkij b-moll zongoraversenye (a Bajor Rádió Szimfonikus zenekarát Kirill Kondrasin dirigálta, 1980. február), a másik Rachmaninov III. zongoraversenye (a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényelt Riccardo Chailly, 1982. december). Híres Prokofjev 3. zongoraversenyének művészi előadásáról is, amelynek kapcsán elmondta, hogy alvás közben tanulta meg, miközben szobatársa gyakorolta a darabot.

Fontos számára a következő nemzedék, versenyek zsűrijének tagja. Elnöke a Lake Como Nemzetközi Zongoraakadémiának, főigazgatója a Japánban megrendezett beppui Argerich Zenei Fesztivál és Találkozónak, állandó résztvevője a Luganói Fesztiválnak.

Ennek eredményeként indult el például a horvát Ivo Pogorelić zongorista karrierje, akit az 1980-as varsói Chopin-versenyen a harmadik körben elutasítottak – Argerich heves tiltakozása ellenére, és aki ezért ott is hagyta a zsűrit.

2012-ben lánya, Stéphanie Bloody Daughter címen készített róla dokumentumfilmet, melyben a zongoraművésznő hétköznapi arcát mutatja be. 

(Források: MEDICI TV, Slipped Disc, Deutsche Grammophon, Classic FM)