Tony Curtis 100

Tony Curtis olyan vígjátékokban szerepelt, mint a Minden lében két kanál c. filmsorozat és a Van, aki forrón szereti. Családja Magyarországról, Mátészalkáról települt ki az USA-ba.

A világszerte Tony Curtisként ismert filmcsillag eredetileg Bernard Schwartz néven született New Yorkban, 1925. június 3-án. 

Amikor Tony 1943-ban 18 éves lett, bevonult a haditengerészethez, majd a háború után színészként folytatta pályafutását Kaliforniában, az Universal Stúdiónál, ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében.

A színészkedésen kívül a lovaglás és a vívás érdekelte. Karrierje kezdetén vette fel a Tony Curtis nevet, amivel később bevonult a filmtörténelembe.

Olyan filmekben láthattuk, mint A tolvaj hercege, vagy az Ali baba fia. A kosztümös filmekben való szereplését lecserélte a romantikus filmekre. 1956-ban, a Trapéz című szerelmi történetben fiatal artistát alakított Gina Lollobrigida és Burt Lancaster oldalán. Ebben felhívta a kritikusok figyelmét remek színészi alakítására, hiszen mindaddig csak külsejét dicsérték. Komolyabb kihívást jelentett számára A siker édes illata című filmben játszott talpnyaló újságíró szerepe, amelyben ugyancsak Burt Lancaster partnereként láthattuk. Oscarra jelölt alakítását követhetjük nyomon A megbilincseltek című filmben, amiben Sydney Poitier-vel szökésben lévő rabokat alakítottak. 1959-ben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként a Van, aki forrón szereti című világsikerben sármos szaxofonost játszott. A film bemutatója után világsztárként ünnepelték.

Remek humora miatt főként vígjátékokban szerepelt, de a komolyabb hangvételű Spartacusban is remekül helytállt, bizonyítva, hogy sokkal többre is képes és így volt ez A bostoni fojtogató sorozatgyilkosaként is. A televízió aranykorában az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a The Persuaders című sorozatban alakított nagypályás amerikai üzletembert, aki nem félt verekedésekbe keveredni sem. A sorozat Magyarországon Minden lében két kanál címmel futott. Később felbukkant az Ilyen a bokszban, illetve a Vérdíj 2. – A nagy robbanás című filmben, valamint tévésorozatokban is, mint a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai, vagy a CSI: A helyszínelők. Ez utóbbiban önmagát alakította egy rövid jelenetben.

Magyar származására büszke volt, a rendszerváltás után többször is Magyarországra látogatott. Először 1996-ban járt Magyarországon: a kormány meghívására részt vett a Magyar Filmesek Első Világtalálkozóján. Magyarországot reklámozó filmspotban házigazdaként szerepelt. Alapítványt hozott létre a Dohány utcai zsinagóga felújításának támogatására. Felkereste Mátészalkát is, ahonnan szülei kivándoroltak Amerikába.

A filmezést később lecserélte a festészetre. Festményei híres galériákban láthatók. 2009-ben jelent meg önéletrajzi kötete, a Hollywood hercege, amelyet a 16. Nemzetközi Könyvfesztiválon Budapesten a Millenáris Parkban dedikált.

85 évesen, nevadai otthonában, álmában érte a halál.