Kobzos Kiss Tamás énekmondó

Ma lenne 75 éves Kobzos Kiss Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes, hangszeres zenész, zenetanár. Sokan ismertük személyesen, hiszen rendszeresen fellépett idehaza is. 65 évet élt. 

Fent: Molnár Anna balladája

„Hiszek a régi értékek és a mai igények harmonikus összeillesztésében. Pedagógusként és friss nagyapaként is úgy gondolom, hogy nem a gyermekek igényéhez kell alkalmazkodni, hanem meg kell őket tanítani a régi dolgok tiszteletére. Nem a közönségigénynek megfelelni, hanem a Teremtő szándékainak.” (Kobzos Kiss Tamás)

• Kobzos Kiss Tamás 1950. május 30-án született Debrecenben. Szülei pedagógusok voltak, édesapja Kiss Tamás költő, író.
• Zeneiskolában zongorázni, majd magánúton gitározni tanult. A magyar népzene és történeti zene már gimnáziumi évei alatt felkeltette érdeklődését, az egyetemen pedig (vegyész szakon végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen) a „Főnix” színjátszó együttes tagja lett, majd 1973–74-ben a Délibáb népzenei együttesben működött.
• Ekkor már több népi hangszeren játszott (citera, brácsa, furulya, koboz) az ének mellett. 1974-ben, a fővárosba kerülve (restaurátor a Néprajzi Múzeumban, majd a Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központban) rövid ideig a Kaláka együttes tagja lesz, majd táncházi zenekarokban játszik.
• 1975-ben megkapta „A Népművészet ifjú mestere” címet.
• 1977-ben a debreceni Déri Múzeum főrestaurátora volt, majd előző munkahelyén folytatta restaurátori munkáját 1979-ig.
• 1975 és 1985 között L. Kecskés András régi zenei együttesének tagja, velük több, a Hungaroton kiadásában megjelent hanglemezen szerepel (Zene a reneszánsz kori Erdélyben, Gauzelm Faidit trubadúrdalai, Régi török zene Európában). Ugyanezekben az években zenész és versmondó társaival számos, a régi magyar költészetet és zenét bemutató műsorban működik közre az Egyetemi Színpadon előadóként és szerkesztőként. Évekig szerepel a Radnóti Színpad „Toldi” előadásában és közreműködik Szentpál Mónika és Erdélyi György irodalmi műsoraiban.
• 1981-tól tagja a bécsi Clemencic Consortnak, Európa egyik legrégebbi régizenei együttesének, amellyel Európa számos országában több száz koncertet adott már. Ugyanebben az esztendőben ismerkedik meg Michel Montanaro provanszi zenésszel, akivel tíz évig koncertezett. 1991 óta gyakran lép fel török barátjával, Erdal Şalikoğlu isztambuli énekessel is (2002-ben együtt készítették el a Szívetekben őrizzetek, majd 2008-ban a Lásd mit mível a szerelem című CD-t.
• Szabados György zeneszerző-zongoraművésszel 1983 óta dolgozik, kortárs zenei művek előadójaként (Szertartászene, 1983–2005; Az események titkos története, 1985; A kormányzó halála, 1989).
• Gyakori közreműködője volt a Jánosi együttesnek, velük fellépett többek között a londoni Royal Festival Hallban, Finnországban, Lengyelországban, Erdélyben, a New York-i Lincoln Centerben. Közösen készítették el a „Kossuth izenete eljött” című albumot, mely 1998-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia díját.
• 1988-ban, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában jelent meg első önálló kiadványa„Énekelt történelem” címmel. 1992-ben készült a Musica Historica együttessel közös Protestáns énekmondók, 1994-ben a Vándorok énekei c. kazetta és könyv. A honfoglaláskor zenéjéből ad válogatást az általa szerkesztett Táltos idők c. kiadvány (Fonó Records, 1996). Ferencz Éva több lemezén is közreműködik.
• Az európai országokon kívül kétszer járt az Egyesült Államokban, négy ízben Japánban, ösztöndíjjal pedig Törökországban (1986) és Kínában (1999). Gyakran koncertezik a környező országok magyarsága körében is.
• 2000-ben Debrecen város pályázata segítségével kiadta a debreceni költők énekelt verseit tartalmazó „Főnix és Bárány”, majd a várostól kapott Kölcsey ösztöndíj segítségével a „Nem megyek én innen sehova” c. hanglemezt. 2006-ban elkészítette a Tinódi Cronica-ját hangzó- és írott formában tartalmazó CD-ROM-ot (Arcanum). 2008-ban jelent meg Csokonai lemeze a hangzó Helikon sorozatban, 2009-ben pedig Isztambulban a középkor zenéjéből készített CD-je.
• 1986 óta tanára, 1991 óta igazgatója az Óbudai Népzenei Iskolának, tanít a LFZE népzene szakán is. Több publikációja jelent meg a népzenetanítás témakörében, szerkesztője volt az 1999-es népzenetanítási tanterveknek. 1996-ban elnyerte a Bezerédj Alapítvány népművészeti díját, zenetanári munkája elismeréseként 1998-ban megkapta a Köztársasági Arany Érdemkeresztet, művészi munkáját pedig „A Magyar Művészetért” díjjal jutalmazták. 2005-ben elnyerte a Magyar Régizenei Társaság Tinódi-díját.
• Választmányi tagja volt a Zenetanárok társaságának, tiszteletbeli tagja a Magyar Művészeti Akadémiának.
• 2006-ban Magyar Örökség Díjat, 2007-ben Prima Díjat kapott.
• 2011. március 15-e alkalmából kiemelkedő zenei- és előadó-művészeti tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták.
• 2014. március 14-én munkásságáért Kossuth-díjat kapott, amely a magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréséért járó legmagasabb magyar állami kitüntetés. 
• Élete végén Budapestért Díjjal tüntették ki, amelyet már otthonában vett át. A kísérő oklevél tanúsága szerint: Kobzos Kiss Tamás a magyar népzene „nagyköveteként” Budapest kulturális életében betöltött zeneművészeti és kultúraközvetítői tevékenységéért, valamint kiemelkedő intézményvezetői munkájáért vehette át az elismerést.