Marguerite Duras és az alkotás melankóliája

110 éve született Marguerite Duras (1914–1996) francia író, számos magyarul is olvasható regény szerzője, a Szerelmem, Hirosima című film Oscar-díjjal jutalmazott forgatókönyvírója.

„Marguerite Duras Saigon Gia Dinh nevű külvárosában született 1914. április 4-én Marguerite Donnadieu néven. Matematikatanár apja hétéves korában meghalt, tanítónő anyja a viszonylagos jómódból a szegénysorba jutva több vállalkozásba is belefogott, hogy három gyermeküket eltartsa. 1924-ben Phnompenben egy helyi iskolában vállalt állást, majd néhány hónap múlva a Mekong deltájába költöztek, ahol anyja szőlőművelésre szerzett koncessziót. Vállalkozása balul ütött ki, mivel nem számolt a helyi korrupcióval, becsapták, s mindenét elveszítette. Végül Sadekbe költöztek, ahol franciaórákat adott és egy moziban zongorázott, hogy gyermekei taníttatását fizetni tudja. Igazából csak legidősebb fiát imádta, aki ópiumfüggő és szerencsejátékos volt, s anyját is többször bántalmazta, lányával és másik fiával nem sokat törődött” – olvasható a Cultura.hu Marguerite Duras szerelmei című cikkében.

„Életművének jelentőségét a szakma és az olvasóközönség egyaránt elismeri: az írónő 1984-ben A szerető című regényéért megkapta a rangos Goncourt-díjat, s az így egy csapásra híressé vált mű hatalmas példányszámban fogyott a könyvesboltokban. Duras munkásságáról már életében számos tanulmány készült, születésének századik évfordulójára, 2014-ben pedig megjelent összes műveinek kritikai kiadása a klasszikusokat felvonultató tekintélyes Pléiade-sorozatban. Mintegy hetven különböző műfajú írásából tucatnyi olvasható magyar fordításban.” /„LEROMBOLNI” – SZELÍDEN (MARGUERITE DURAS EMLÉKÉRE) • Skutta Franciska esszéje/

Műveiben az „új regény” eszközeit használta fel, de csak laza szálakkal kapcsolódik az irányzathoz. Hősei többnyire az elszigeteltség, a magány ellenére is a közösséget kereső, szeretetre vágyó emberek. 1944-ben jelent meg első regénye, A nyugodt élet, ezt követte 1950-ben a Gát a Csendes-óceánon. Az 1954-ben napvilágot látott Naphosszat a fákon, amely 1966-ban magyarul is megjelent. Regényei mellett írt színdarabokat, illetve dramatizált is. A Seine- et Oise-i viadukt 1963-ban megkapta a Fiatal kritikusok díját.

A filmvilágban is rangot szerzett magának a Szerelmem, Hirosima (1959) című forgatókönyvével, amelyet Alain Resnais vitt filmre. Ez az alkotás ma már a francia új hullám klasszikus műve. 1967-ben Paul Seban társaságában megpróbálkozott a filmrendezéssel is, és saját 1965-ben készült színdarabját, A zenét dolgozta fel.

Kapcsolódó:

Marguerite Duras. Pontosan száv év magány