ÖRÖKLÉT: Ferdinandy György

Január 7-én 88 éves korában elhunyt Ferdinandy György József Attila-díjas (1995) magyar író, költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. A francia írószövetség, a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság tagja.

Az 1956-os forradalom leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956–1964 között Franciaországban (többek között) kőműves, orosz fordító és könyveladó volt. 1957–1960 között a strasbourgi és Dijoni Egyetem hallgatója volt, ezeken a helyeken irodalmat tanult.

1964–1976 között a Puerto Ricó-i Egyetem tanára, ahol spanyol nyelven oktatott, megszakításokkal 2000-ig oktatott a felsőfokú intézményben. 1964–1970 között a Szomorú Vasárnap című, tizenkét lapszámos irodalmi folyóirat kiadója volt. 1969-ben a Strasbourgi Egyetemen – Remenyik Zsigmondból tézist írva – irodalomtörténeti doktori címet szerzett. 1976–1985 között a Szabad Európa Rádió külső munkatársa volt. 1981–86 között a Nyugati Magyar Széppróza Antológiáját szerkeszti, az NRF és a Le Monde munkatársa. 1987-ben hazatért Magyarországra, ekkor egy évig tanított az Eötvös Kollégiumban. 1992-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tanított egy szemesztert.

2000 óta felváltva Puerto Rico és Miami között ingázva élt. A 2010-es évek óta Budapesten élt, de minden évben több hónapra visszalátogatott Miamiba. 2019 óta állandó lakhelyét Miamiba tette át.

Kapcsolódó:

„Mindenki a maga nyelvén látja jól a valóságot” – Interjú Ferdinandy Györggyel