Andrés Segovia (1893–1987)

125 éve ezen a napon született Andrés Segovia Torres világhírű spanyol gitárművész. Óriási hatással volt a XX. század klasszikus gitárjátékának fejlődésére. Már 15 éves korában adott koncertet hazájában. Később, világ körüli turnéival népszerűsítette a klasszikus gitárt. Habár szakmai berkekben a hangszer szerepe kiszorulni látszott a XX. század elején, jelentőségét olyan művészekkel karöltve állította vissza, mint Miguel Llobet. Hiába volt századának egyik legnagyobb klasszikus gitárosa, az oda vezető út nem volt zökkenőmentes.

Szülei jogásznak szánták. Kétéves korától nagynénjéék nevelték, de szülei követték fejlődését. Hatéves korában kezdte az ismerkedést hangszerével. Mintául csak flamencojátékosok szolgáltak neki. Apja a gyermek több gitárját törte szét. Zenetanulásban legfeljebb a zongora- vagy csellójátékot tartották elfogadhatónak a „kocsmai” hangszer helyett. Mikor tízéves korában rokonaival Granadába költözött, a helyi zeneiskola növendéke lett, ahol természetesen gitároktatás nem volt. Klasszikus darabbal, Francisco Tárrega prelűdjeivel két évvel később találkozott első ízben. 1909-ben lépett először szólistaként a nyilvánosság elé Granadában. Ez legnagyobb hatással önmagára volt: ekkor határozta el hogy a klasszikus gitár „apostola” lesz. Hamarosan bemutatkozott Madridban is. 1915-ben Párizsban, 1916-ban Barcelonában debütált. Még első koncertjei után is sokkal inkább csak lenézték törekvéseit a családon belül, mint elismerték, hiába volt önszorgalma példás, melyet saját Bach gitár-átiratai bizonyítanak leginkább.

1919-ben tette első dél-amerikai turnéját. Ebben az időben kezdett műveket rendelni a maga számára, a gitárzenében korábban járatlan szerzőket is bátorítva, segítve. 1922-ben Manuel de Fallával szervezte meg a Concurso de Cante Jondót, a flamenco művészi szintre emelésének céljával. A következő években felváltva szerepelt Európában és Dél- meg Észak-Amerikában. 1937-es budapesti koncertjén először hallott a magyar közönség koncertteremben gitármuzsikát.^[1] A második világháborút Montevideóban vészelte át, innen járta be az Újvilágot. A béke helyreálltával visszatért az ingázáshoz az Atlanti-óceán két partja között. A koncertezést és a tanítást haláláig folytatta. I. János Károly spanyol király a Salobreña márkija címet adományozta neki 1981-ben.

https://www.youtube.com/watch?v=eBQfHJA2Lng

Segovia a csak ujjheggyel való pengetést a köröm használatával kombinálta. Az 1940-es években Albert Augustine-nel és a Du Pont céggel a bélhúrokat helyettesítő nejlonszál kifejlesztésével is foglalkozott.

Kortárs darabok, concerto-k és szonáták mellett, a vele munkakapcsolatba került komponisták (Federico Moreno Torroba, Federico Mompou, és Joaquín Rodrigo spanyol, Manuel Ponce mexikói, Mario Castelnuovo-Tedesco olasz, Heitor Villa-Lobos brazil) kifejezetten számára írt darabjaiból, valamint a már említett átiratokból álltak.

A komolyzenében az ő személyének köszönhetően vált a gitár koncertképes hangszerré, az ebben a folyamatban betöltött szerepe felbecsülhetetlen. A létező interpretációs lehetőségek szélesítésével tette az akusztikus gitárt a zeneértő közönség szemében is egy szalonképes, klasszikus hangszerré.