105 éve született Gazdag Erzsi
Gazdag Erzsi (eredeti neve: Sebesi Erzsébet) ifjúsági író, költő első versét 13 éves korában írta, diákként színésznő szeretett volna lenni. Szombathelyen a neves nyelvész, költő, néprajztudós, Pável Ágoston karolta fel már az elemi iskolában. Büszkén vallotta magáról, hogy 14 éves korától önálló kereső. Az önfenntartás nehézségeivel is magyarázható, hogy tanulmányait gyakorta megszakította. 1936-ban érettségizett Kőszegen, az 1938-1939-es tanévben a Szegedi Ferenc József Tudományegyetem Természettudományi Karára iratkozott be. 1945-től a Pécsi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán végzett el egy fél évet. Közben újságírásból, leckeadásokból, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Volt laboráns, gyógyszertári technikus, gyógynövénybegyűjtő, majd 1961-től nyugdíjazásáig, 1970-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársa. Fiatalkori barátságot kötött Weöres Sándorral. Otthona 1974-től haláláig a könyvtár szomszédságában, a Petőfi Sándor utca 45. alatt volt.
Gazdag Erzsi gyermekversei sokak kedves gyermekkori élményei. Ki ne ismerné a Meseboltos, a Farsangi bál, A kiskakas rézgarasa, A bohóc köszöntője című verseit, vagy éppen az Egy kis malac röf-röf-röf kezdetű Vidám trombitásokat, melyet Kodály Zoltán zenéje tett híressé? De vajon ki is a szerzője ezeknek a verseknek? A meseboltos című dokumentumfilmben Gazdag Erzsi barátai, ismerősei, kollégái emlékeznek vissza a Szombathelyen élt költőnőre.
________________________
Első kötete Pável Ágoston segítségével jelent meg 1938-ban Üvegcsengő címen. Ez a kötet egyaránt tartalmazott felnőtt, illetve gyermek verseket. Weöres Sándor főként ez utóbbiakat méltatta a Nyugat hasábjain, és ezekre figyelt fel Kodály Zoltán is, aki többet megzenésített közülük. A biztatásoknak köszönhetően Gazdag Erzsi figyelme egyre inkább a gyermekversek felé terelődött. Sorra jelentek meg népszerű kötetei: Mesebolt (1957), Itt a tavasz! (1967), Egérlakta kis tarisznya (1970), Ringató (1974), Mézcsurgató (1981) stb.
Míg gyermekverseiből a derű és a humor árad, élete egyre inkább komorabb lett, és a társnélküliség, a magány kiérződött felnőttverseiből is, melyek sokáig csak folyóiratokban jelentek meg. Élete alkonyán kezdte összerendezni ezeket a műveket, ám a felnőttversekből álló Az utolsó szó jogán (1987) című kötet már csak a halála után tudott megjelenni.
Munkásságáról azt tartják, hogy igen nehezen szokta meg a rendszeres munkát, hiszen addig független volt. Ha reggel versírásba kezdett, nem ért be a hivatalos munkakezdésre. Ha a tájékoztató pultnál ült, és valaki megzavarta a versfaragásban, összegyűrte a papírt, és kidobta…
