Elhunyt Derek Walcott Nobel-díjas költő

Derek WalcottHosszan tartó betegség után meghalt 1992 irodalomi Nobel-díjasa, a St. Lucia-i költő és drámaíró, Derek Walcott. 87 éves volt. Magyarul A szerencsés utazó (Európa, 1993) című verseskötete olvasható. 

Walcott az Another Life című verses önéletrajzával és az 1990-es Omeros-szal irányította magára a nemzetközi figyelmet. Utóbbi egy sajátos, karibi Odüsszeia-értelmezés.

1930-ban született St. Lucia-szigeten. Első verseskötete 19 éves korában jelent meg, kiadását édesanyja finanszírozta, első saját darabját 1950-ben állította színpadra. Jamaicai egyetemi tanulmányai után 1953-ban Trinidadra költözött, és 1959-től majd húsz éven át vezette a Trinidadi Színházi Műhelyt, amelyet maga alapított. 

Walcott nevetségesnek tartotta, hogy az angolszász területeken fekete íróként hivatkoznak rá, és karibi íróként definiálta magát. 

_____________

Love After Love 

The time will come
when, with elation
you will greet yourself arriving
at your own door, in your own mirror
and each will smile at the other’s welcome,

and say, sit here. Eat.
You will love again the stranger who was your self.
Give wine. Give bread. Give back your heart
to itself, to the stranger who has loved you

all your life, whom you ignored
for another, who knows you by heart.
Take down the love letters from the bookshelf,

the photographs, the desperate notes,
peel your own image from the mirror.
Sit. Feast on your life.

_____________
Szerelem szerelem után

Eljön az idő,
amikor ujjongva ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,

s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett

egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le a polcról a szerelmes leveleket,

a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.

(Fordította: Devecseri Gábor)

https://youtu.be/KSS5Y9az4iI

_____________

 

_____________

Cézanne és T. S. Eliot is inspirálták

Walcott 1930. január 23-án született Saint Lucia szigetén. Ikertestvére, Roderick Walcott később szintén drámaíró lett. Családja a szigeten kisebbségben lévő metodista közösséghez tartozott, miközben a többséget a katolikusok tették ki a francia gyarmati államban. A sziget bonyolult gyarmati helyzete aztán rendre Walcott költészetének középpontjába került.

Fiatalon festőnek készült, imádta Cézanne és Giorgione alkotásait, és felnézett tanárára, Harold Simmonsra. Ezt egyébként nem adta fel, képeit később ki is állították New Yorkban. 

Költővé válása során olyanok inspirálták, mint T. S. Eliot vagy Ezra Pound. Első, vallásos költeményét 14 évesen hozta le a The Voice of St. Lucia című lap. Tizenkilenc éves korára saját kiadásban már meg is jelentette első két kötetét, a Huszonöt vers (1948) és az Epitaph for the Young: XII Cantos (1949) címűeket.

A folyamatos reggel

1953-ban Trinidadra költözött, ahol kritikusként, tanárként, újságíróként dolgozott. Zöld fényben (Green Night: Poems 1948–1960) című kötete, amelyben a karibi államok történelmét vizsgálta a kolonializmus, a posztkolonializmus szemszögéből, nagy nemzetközi figyelmet váltott ki. Drámaíróként is sikereket aratott, Majom-hegyi álmok (Dream on Monkey Mountain) című, 1970-es színdarabját az NBC TV még abban az évben fel is dolgozta. Egyik legnagyobb munkájának az 1990-es Omeros című epikus költeményt tartják, amelyre az Iliász gyakorolt nagy hatást. Két évvel később neki is ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat. 

„A költők számára a világ a folyamatos reggelt jelenti” – fejtette ki Nobel-beszédében a költő. Szerinte a történelem csak mindennek a kezdete valójában, és a költészet sorsa, hogy szerelembe essen a világgal a történelem ellenében.

_____________

Forrás: Guardian, konyvesblog.hu, mno.hu