Meghalt Nagymarosy András

Nagymarosy AndrásEltávozott a legendás Kalamajka együttes bőgőse is. Sok olyan területe van a kultúrának és az „életnek”, ahonnan hiányozni fog az 1949-ben született Nagymarosy András, aki sokszínű és mások számára gyakran elképesztő tudása mellett mély emberségével is belopta magát az őket ismerők szívébe. Vitathatatlanul azok közé tartozik, akiknek távozása nem csak szakmai űrt hagy maga után. Hosszan tartó betegség után, 67 éves korában érte a halál. Tudományos munkássága mellett teljes értékű népzenei pályát futott be.

1973 óta zenélt, először a Mákvirág, majd 1978-tól a Kalamajka zenekarban. Egyetemi docens, a Földtudomány Kandidátusa volt, a Borkollégium praefectusa és a WSET (Wine and Spirit Education Trust) tanára.

Komolyzenei szolfézs-tanulmányai során 700-800 magyar népdalt tanult meg könyvből-papírról, de meg sem legyintette az érzés, hogy ennek bármi köze van a művészethez. Amikor viszont 1969-ben először hallott eredeti paraszténekeseket vagy a széki banda lemezfelvételét, egy egészen új zenei világ tárult fel előtte, amely meghatározta további zenei pályáját, és ha úgy tetszik, az egész életét.

Borfolk zenekar – A Kalamajka Zenekar az Aranytízben. 2012. november 10.
Olasz György – hegedű
Szűcs Sándor – prímtambura, ének
Kovács Géza – tamburabrácsa
Nagymarosy András – nagybőgő, ének

A világzene kapcsán nyilatkozta:

„A világzenével amúgy nem lenne semmi baj, ha jók lennének a feldolgozások. De az esetek többségében nem azok, mert az alkotók nem rendelkeznek elég mély stílusismerettel és nem érzik meg a feldolgozott anyag mélyén rejlő lehetőségek határait. Csak követendő példaként tudom bárki elé állítani a Muzsikás együttes „Nem úgy van most, mint volt régen” című lemezén szereplő világzenei alkotásokat, ahol bukovinai székely keservesből kiváló blues-t, nógrádi duda-aprájákból kitűnő bluegrass zenét írtak. Megérezték a dallamokban rejlő modern kombinációs lehetőséget, de egy pillanatra sem vesztették el a népzene belső lelkét. Ezeket a feldolgozásokat a Zeneakadémia népzenei szakán kéne tanítani!”

Kalamajka együttes – Széki pár c. lemez (2003) 9. szám • „In memoriam Molnár utcai táncház”
Fábián Éva – ének
Halmos Béla – hegedű
Petrovits Tamás – tacet
Dövényi Péter – brácsakontra
Nagymarosy András – nagybőgő

A Kalamajka Együttes 20 éves születésnapján készült egyik vágatlan felvétel. 1998. december 5.

Fotó: FolkMagazin