Halló, Föld, hallasz engem?! – megszólalt a Philae!
Hét hónapig tartó szendergés után életre kelt a Csurjumov-Geraszimenko üstököst kutató Rosetta európai űrszonda Philae nevű leszállóegysége.
Szombaton késő este, 22.28 perckor sikerült rövid időre kapcsolatot létesíteni az égitesten november közepén hibernálódott robottal, és a Rosetta űrszondán keresztül letölteni 300 adatcsomagot a rajta lévő nyolcezerből. A Philae tízéves utazás után 2014. november 12-én landolt az üstökös egy árnyékban lévő felszínén, ahol rövid adatgyűjtés után napelemes tápegységei lemerültek. Mielőtt ez megtörtént volna, 54 órán át folyamatosan dolgozott, mind a tíz fedélzetén lévő berendezését használta, jelentős mennyiségű adatot küldött a Földre. Most a Naphoz közelebb kerülve életre kelt.
A Nap energiájára volt szükség ahhoz, hogy újra felébredjen és elkezdjen kommunikálni az európai irányítóközponttal. A Rosetta-misszió az Európai Űrkutatási Hivatal (ESA) legnagyobb projektje, amelynek révén a tudósok bepillanthatnak a 4,6 milliárd éves Naprendszer keletkezésébe.
(Forrás: euronews)
Előzmények: A Rosetta űrszonda megközelítette a Csurjumov-Geraszimenko üstököst, és 2014. november 12-én le is szállt az üstökösmagra. Ezzel ez az első űrszonda, amely nemcsak megközelített egy üstököst, hanem le is szállt rá.
A Philae ROMAP műszerének adatai szerint összesen három landolás volt. Magyar idő szerint 16:33-kor az első, azonban ekkor úgy visszapattant a szonda, hogy csak 18:26-kor jött a második. Az mágnesességben bekövetkezett változások elemzése alapján a leszállóegység azonban másodszorra is visszapattant, és 18:33-kor harmadszor is leszállt. A ROMAP kezelői szerint a szonda azóta egy helyben maradt.
A Rosetta az első űreszköz, amelyet egy üstökös körül állítanak pályára, s amely leszállóegységet küld az ősi, a Naprendszer születésének idejéből származó anyagot tartalmazó mag felszínére.
Az 1,2 milliárd eurós összköltségű projekt célja, hogy megismerjék a Naprendszer születésének titkait, emellett a küldetés során tanulmányozzák, hogy miként aktiválódik az üstökös központi csillagunkhoz közelítve.
A Rosetta leszállóegysége 2015 decemberéig követi az üstökös útját és figyeli minden rezdülését. Még azokat a változásokat is rögzíti, amelyek az egyre erősödő napsugárzás miatt alakulnak ki a magban. Megvizsgálják majd a magból kilépő por tulajdonságait, figyelik az üstökös és a napszél közötti kölcsönhatásokat.
Az Európai Űrügynökség (ESA) küldetést népszerűsítő, hat perc hosszú, Ambition című sci-fi kisfilmje elképesztően látványos lett, és a Trónok harca Kisujja, azaz Aiden Gillen magyaráz benne a tudományról. És ha Aiden Gillen valamiben nagyon jó, az a magyarázás.
Friss videó itt és anyagok itt.
A misszió története
Az ESA 2004. március 2-án indította útjára az űrszondát, amelynek ahhoz, hogy elérje a célüstököst és vele azonos elliptikus pályára álljon, a bolygók gravitációs „parittyahatását” felhasználva többször kellett bonyolult, úgynevezett hintamanővereket végeznie. Tíz év alatt 6,4 milliárd kilométert tett meg, ezalatt ötször kerülte meg a Napot, háromszor haladt el a Föld és a Mars mellett.
Útja során két kisbolygóval is találkozott.
Nem maga az űrszonda, hanem a Philae névre keresztelt leszállóegység ereszkedett le a felszínre. Az üstökös azért ilyen fontos, mert magja a Naprendszer ősi anyagát hordozza. Ennek tanulmányozásával a kutatók többet megtudhatnak a Naprendszer keletkezéséről. Erre utal az űrszonda elnevezése is, azt remélik, hogy ez az üstökös lesz a Naprendszer kutatásának rosette-i köve.
Miért Philae?
A leszállóegység nevét egy olasz lány adta, a 15 éves Serena Olga Vismara egy pályázatra küldte be javaslatát. Philae egy sziget a Níluson, itt találták meg azt az obeliszket, amely elvezetett a rosette-i kő megfejtéséhez.
A leszállóegység tervezésében és két nagyon fontos műszerének fejlesztésében magyar kutatók vettek részt. Három intézet fogott össze a Philae központi vezérlő és adatgyűjtő rendszerének kifejlesztésére.
A Philae energiaellátó egységét egy másik magyar kutatócsoport, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Űrkutató Csoportja fejlesztette. Az energiaellátó egységet is egy német kutatócsoporttal együttműködve építették meg, a végső összeszerelést például már Németországban végezte a kutatócsoport, mert itthon nem volt úgynevezett tisztaszoba, vagyis steril helyiség.
Az MTA Wigner FK kutatói a keringőegység számára kifejlesztett plazmadetektor-csomag öt mérőműszerének létrehozásában vettek részt, amelyek egyebek mellett a pozitív töltésű ionok háromdimenziós sebességeloszlását, összetételét vizsgálják, a magból kiáramló por- és gázaktivitását mérik, a semleges részecskék mozgásáról szolgáltatnak adatokat, észlelik a napszél, a plazma és az üstökös közötti kölcsönhatás révén kialakuló mágneses teret.
Az MTA Wigner FK és az SGF Kft. mérnökei fejlesztették ki a leszállóegység „agyát”, a hibatoleráns központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépet, amelynek szoftverét folyamatosan finomítják. Az MTA Energiatudományi Kutatóközpont szakemberei részt vettek a leszállóegység számára készült pordetektor és a napszél főbb paramétereit vizsgáló műszercsomagok kifejlesztésében. A BME űrkutató csoportja a leszállóegység tápellátó rendszerének fejlesztésében és megépítésében vállalt jelentős szerepet.
A finn kutatók fejlesztették és gyártották a nagy kapacitású tárolót, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének kutatói a fedélzeti számítógép és szoftverrendszerét fejlesztették, a német tudósok a számítógép űrminősítéssel rendelkező alkatrészeit szerezték be és magának a repülőnek a számítógépét építették meg.
A Szlovák Tudományos Akadémia Kísérleti Fizika Intézetének kassai kutatói is részt vettek a programban az írországi STIL Űrtechnológiai Kutatólaboratóriummal közösen. Az ESS elektronikus modul a kétoldalú kommunikációt ellenőrzi a Philae leszállóegység és a szonda között, valamint közvetetten a Földre továbbított adatokat is ennek segítségével juttatják el.
Friss:
„Széchenyi-díjat kaptak nemrégiben a Rosetta-programban közreműködő szakemberek: Apáthy István, Bánfalvy Antal és Balázs András. Utóbbi az MTA Wigner Fizikai Központ mérnök űrkutatója. A szonda leszállóegysége, a Philae az ő munkájának eredményei nélkül aligha végezte volna el történelmi méréseit a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös felszínén. Vele beszélgettünk a részletekről.”
