100 éve született Rózsás János, „a magyar Szolzsenyicin”

100 éve született Rózsás János író, történész, a magyar Gulag-foglyok krónikása, aki (Lengyel József íróhoz hasonlóan) „a magyar Szolzsenyicin”-ként is emlegettek.

Rózsás János, a magyar Gulág-irodalom legjelentősebb alkotója mindössze 18 éves volt, amikor szovjet hadifogságba került. Egyik „állomáshelyén”, egy kazah lágerben találkozott Alekszandr Szolzsenyicinnel, akivel három évig tartó közös fogságuk idején barátságot kötött. A két embert az irodalom szeretete kapcsolta össze.

„Szívélyes, barátságos, védtelenséget sugárzó világoskék szemű fiatalember – ilyen volt Rózsás János a mi szívtelenül rideg lágerünkben.”

Alekszandr Szolzsenyicin

Rózsás János 1926. augusztus 6-án született Budapesten. 1940-től segédtisztviselő, jegyzőségi írnok, majd főmérnöki titkár volt. 1944 decemberében a Vörös Hadsereg letartóztatta, az volt a vád ellene, hogy önként harcolt magyar leventeként a Szovjetunió ellen.

1944 és 1953 között a szovjet Gulag kényszermunkatáboraiban raboskodott. Két évet töltött Ukrajnában, majd éveket az észak-uráli Szolikamszk erdeiben. Az utolsó négy esztendőt Kazahsztánban dolgozta le, Karabas és Szpasszk után Ekibasztuz bányászvárosában. Alekszandr Szolzsenyicinnel, a későbbi Nobel-díjas orosz íróval ez utóbbi városban ismerkedett meg, három évet töltöttek együtt.

Rózsás Jánost 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta.

A történész-író 1997 óta a Magyar Írószövetség tagja. Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg: Münchenben adták ki 1986-ban a Keserű ifjúság, 1987-ben az Éltető reménység című műveit. 1995-ben már Magyarországon jelent meg a Duszja nővér, 2000-ben a GULAG-lexikon és 2005-ben a Leventesors.

Zala megye és Nagykanizsa díszpolgára 2001 augusztusában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmével tüntették ki. 2011 augusztusában vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat) a Gulag szörnyűségeinek – az egyetemes történettudománynak fontos forrásanyagot jelentő – kutatásáért, tapasztalatainak emlékiratokban való megörökítéséért, példaértékű életútja elismeréseként.

__________

Rózsás János kilenc évet töltött szovjet kényszermunkatáborokban. Gulag-éveinek legemlékezetesebb momentuma, hogy az ekibasztuzi lágerben megismerkedett és összebarátkozott Szolzsenyicinnel, aki később, Nobel-díjának átvételekor is megemlékezett róla. Rózsás János, aki 18 évesen, 1944-ben került hadifogságba, végül Sztálin halála után, 1953-ban szabadulhatott. 1962-ben, mikor megjelent az Ivan Gyenyiszovics egy napja, nagy meglepetéssel fedezte fel, hogy az író nem más, mint egykori rabtársa. A sors, illetve a történelem iróniája, hogy a Kossuth Kiadó épp Rózsás Jánossal akarta megíratni az anti-Gulag-regényt. Ő azonban hátralévő életét a Gulagon történtek feltárásának és bemutatásának szentelte. Művei hozzájárultak ahhoz, hogy sorstársainak élettragédiájára ne hulljon a feledés homálya. A linken elérhető Rózsás vallomása Sára Sándor Nehézsorsúak címmel készített dokumentumfilm-folyamából.