„Ezért az asszonyért én is hallgatnék három évig” – Bajor Gizi

0 Views

0 Likes

2026. február 12. csütörtök

75 éve búcsúzott el a magyar közönség Bajor Gizitől. A Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja felejthetetlenül játszott klasszikus és modern darabokban, drámákban, vígjátékokban. A művésznő budai villájában Gobbi Hilda létesített Színészmúzeumot.

Ismertebb filmjei a Rongyosok és A szűz és a gödölye.

1893. május 19-én látta meg a napvilágot. Két testvére mellett ő, a kis Beyer Gizella volt a legfiatalabb, a család apai ágon sváb gyökerekkel rendelkezett. Édesapja, Beyer Marcell bányamérnök jóhiszeműen „jó barátai” unszolásra otthagyta állását, és a Kálvin téren a XX. század elejeének híres Báthory Kávéházának tulajdonosa lett.

Így a kislány a belváros szívében nőtt fel, színészek, rendezők, írók, költők és kultúrharcosok társaságában, nyugodtan bámészkodva a kártyázó értelmiség mellett.

Nem sokáig, mert a kávéház hamarosan csődbe ment, a család elszegényedett. A tizenéves Gizella az angolkisasszonyoknál nevelkedett, de miután a család anyagilag tönkrement, szülei megkérdezése nélkül otthagyta az iskolát, és színitanodába ment, hogy jól fizetett színésznő válhasson belőle.

„Én már korán, négy-öt éves koromban magamra akartam vonni a figyelmet. Kosztümöket csináltattam a hálóingből meg színes szalagokból, a szobában körbeültettem a babákat, fölmásztam egy sámlira, és verseket szavaltam, énekeltem, szóval, produkáltam magam nekik. Ebben a mulatságban Mariska nővérem segített, ő varázsolta estéli kosztümmé a hálóingeket, rakta nyakamra a mama gyöngyeit, rendezte el a szekrényből kiráncigált szalagokat…” – mesélte magáról később.

Otthon mindent eltitkolt, és 1911-ben elment felvételizni a Színművészeti Akadémiára, ahol Szép Ernő Nem volt játékom című versét adta elő.

Nem volt az a tipikus nőideál, fiús alkatával és egyszerű vonásaival jóval inkább emlékeztetett az aranykori Hollywood nádszálvékony üdvöskéire, mint a gömbölyded monarchiás magyar szépségideálokra.

„Ezért az asszonyért én is hallgatnék három évig”

A színpadon csodákra volt képes. Herczeg Ferenc Utolsó tánc című darabjában anyát és lányát is ő alakította, a bolond Ásvaynéként Harsányi Zsolt drámája elején huszonhét éves, a végén pedig nyolcvanhét, és az átalakulást nem elsősorban a paróka vagy a smink jelezte, hanem Bajor Gizi matrónaszerű észjárása és gesztusai. Pályafutása egyik legnagyobb diadala Zilia Duca szerepe volt Heltai Jenő A néma levente című vígjátékában. Az egyik előadáson még az is megtörtént, hogy egy férfi néző felkiáltott: „Ezért az asszonyért én is hallgatnék három évig.”

Haláláig hűséges maradt a Nemzeti Színházhoz, mindössze két évadot játszott a Magyar Színházban. Életéből nem maradtak ki a filmszerepek sem, de különös módon a vásznon nem érvényesült sem a humora, sem a drámai ereje, sem a jellemábrázoló képessége. Ugyanakkor, ha lehet a XX. század első felének Magyarországán sztárságról beszélni, akkor Bajor Gizi igazi sztár volt. Minden lélegzetvétele érdekelte a közönséget, ő azonban a magánéletét óvta a nyilvánosságtól.

„Nézzenek meg a színpadon!” – az újságírókat mindig ezekkel a szavakkal szerelte le, ám nemcsak a színpadon, hanem a társasági életben is sztár volt. Átlagos külseje ellenére gyönyörű tudott lenni, ha akart, vagy ha a szerep úgy kívánta. Amikor megjelent vagy távozott, taps köszöntötte, az utcán megfordultak utána. A nők utánozták az öltözködését, a frizuráját. Kivételes csillagzat alatt jött a földi világra, és arra született, hogy ünnepeljék.

Eközben jóságáról, segítőkészségéről legendákat meséltek. Gyermeke nem született, de családtagjai, kollégái és mindenki, aki rászorult, számíthatott rá.

Érdekesség, hogy egy diákszínházi előadás után egy feltűnően zavarban lévő, beszédhibás fiúnak a nagy színésznő azt javasolta, hogy válassza a színész hivatást. Ő volt Latinovits Zoltán.