Bartos Gyula, a némafilm-színész

150 éve született Szegeden Bartos Gyula Kossuth-díjas magyar színész, Érdemes Művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.

15 évesen elszökött otthonról, s beállt színésznek. 1895-ben végezte el a Színiakadémiát, majd Kövessy Albert sátoraljaújhelyi társulatához szerződött. 1896-tól 1899-ig Kolozsvárott, 1899-től 1907-ig Krecsányi Ignác együttesében játszott. 1907-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, melynek 1932-ben örökös tagja lett. 1941 és 1945 között nem léphetett színpadra származása miatt. 1945-től haláláig újból a Nemzeti Színház művésze lett.

Filmen leginkább a némafilmek idején játszott komolyabb szerepeket.

Az aranyember (1918) – Bartos Gyula, Rajnai Gábor

Filmszerepei:

A gólyakalifa (1917)
Szent Péter esernyője (1917) – Gregorics fivére
A riporterkirály (1917)
A faun (1918) – Morris bankár
Aranyember (1918) – Öreg Krisztyán
Fehér rózsa (1919) – Janaki, görög kalmár
Ave Caesar! (1919) – öreg vadász
A legnagyobb bűn/Mária nővér/Odille Mária (1919)
A száműzött (1920) – Jean bátyja
A pénz (1919) – Cselkasz, öreg fogoly / katona
Júdás fiai (1920)
A vörösbegy (1920) – Famos János
Úri muri (1950)
Déryné (1951)
Föltámadott a tenger (1953)

(a linkeken a teljes film elérhető)

2012-ben egy rövidke filmszalag, pontosan 22 filmkocka került elő az 1920-ban készült, elveszett magyar némafilmből, a „Vörösbegy”-ből. Az egy másodpercnyi töredéken, mely a fennmaradt magyar filmtöredékek között jelenleg a legrövidebb, Csortos Gyula és Lóth Ila látható.

Videók forrása:
Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum