Mészáros Tündével a Visegrádi Irodalmi Rezidens Programról

„Tízévesen csillagász akartam lenni, tizenhat évesen jogász, maturandusként irodalomtörténész. Ezek még szép tiszta, világos célok voltak. Munkás életem minden további állomása kizárólag véletleneknek köszönhető. Az ember egy kicsit nem figyel oda, és azon kapja magát, hogy egy bizniszhotelben, egy amerikai jogi cégben, esetleg a prágai magyar intézetben dolgozik, netán pincérkedik Manchesterben egy indiai vagy Münchenben egy olasz étteremben.

Fordító is véletlenül lettem – megkerestek valami szöveggel, majd egy másikkal, aztán adták tovább a megbízók egymásnak a telefonszámomat, míg egyszeriben azon kaptam magam, hogy napi nagyon sok órában a legkülönfélébb anyagokat fordítom. Eltelt jó néhány év, és én egyre gyakrabban gondoltam arra, hogy a sok lehetetlen és nagyrészt érdektelen szöveg után jó lenne valami igazit csinálni végre.”

A Visegrádi Irodalmi Rezidens Program idei kedvezményezettjével Jacenko Seman beszélgetett Prágában.

A Visegrádi Irodalmi Rezidens Program 2012-ben indult. Az évente meghirdetett tavaszi és őszi ösztöndíjra 18. életévüket betöltött, legalább egy kötettel megjelent szépírók, költők, és rangos folyóiratokban legalább 3 publikációval rendelkező kritikusok, műfordítók, kulturális újságírók pályázhatnak a visegrádi országokból. Az ösztöndíjprogram főkoordinátora a krakkói Villa Decius, partnerintézményei a prágai Institut umění, a pozsonyi Literárne informačné centrum és a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum.

A rezidensprogram kitűnő lehetőség minden író, költő, műfordító és kutató számára, hogy alkotói munkájában el tudjon mélyülni és kiterjessze szakmai-kapcsolati hálóját a visegrádi országokban.

Az ösztöndíjpályázat mikéntjéről bővebben itt olvashattok.

Kapcsolódó:

„Tízévesen csillagász akartam lenni” – Beszélgetés Mészáros Tünde műfordítóval | ttotídroF történetek