Antonín Dvořák áradó érzelmeket formált dallamokká

180 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Antonín Leopold Dvořák cseh zeneszerző, a romantikus zene nagy alakja, az áradó érzelmek dallamokká formálója.

Prága mellett, Nelahozevesben született, élete jelentős részét is itt töltötte. Néhány művének címét leírva sok mindenkinek fülébe úszhatnak Antonín Dvořák érzelmekkel, szenvedélyekkel telített lélekáradó dallamai: Az aranyrokka (1896), Hősi ének (1897), szimfonikus költeményei, a Mazurek hegedűverseny (1879), A keményfejűek (1874), A ravasz paraszt (1877), Ruszalka (1900). Operák, a Szláv táncok (1877, 1878), a Cseh szvit darabjai, a Stabat Mater (1877), a Szent Ludmilla (1886), a D-dúr mise (1887, 1892)…

Antonín Dvořák viszonylag rövid élete egy óriási életmű megteremtésére volt elegendő. A nemzeti romantikusoknak harmadik generációjához sorolt cseh zeneszerző Grieg, Balakirev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij-Korszakov és Kjui társaságában, közvetlenül Liszt Ferenc, Wagner, Verdi és Brahms mögött áll – az időben legalábbis. Azt tette, amit a romantika stílusának összes nagy alakja, művészetét a szabadság eszméje és vágya, az önkifejezés szabadsága irányította. Érzelmeit soha nem az önzés, sokkal inkább a szűkebb-tágabb közössége, legfőképpen nemzetének szolgálata irányította.

Fenti videónkon: 
Papp László hárfaművész és Tomáš Vinklát hegedűművész Antonín Dvořák: Humoresque című művét adja elő. Az előadást  a pozsonyi Ferencesek terén található Mirbach-palota vasárnapi matinéján rögzítettük 2011 tavaszán.

Kapcsolódó:

Dippold Pál: Dvořák: kicsi élet, nagy zene

Nejraději mi říkal indiáne. Vycházejí vzpomínky na skladatele Dvořáka