Megjött az ősz

A mai napon van az őszi napéjegyenlőség. A napéjegyenlőség idején a Nap és a Föld középpontját összekötő egyenesre merőlegesen, a Föld középpontjában állított sík, a földfelszínből a terminátornak nevezett gömbi főkört metszi ki, amely ekkor az egyenlítőre és minden szélességi körre merőleges; ezeket felezi, amiből következik, hogy az egész Földön napéjegyenlőség van.

Az őszi napéjegyenlőség régen nagy ünnepnek számított. Az emberek ilyenkor hálát adtak a természet ajándékaiért, a terményekért. A Nap ilyenkor 90 fok magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka is ugyanolyan hosszúságú ezen a napon.

Az idei csillagászati ősz az északi féltekén szeptember 22-től december 21-éig tart. Így a mai napon a nappalok és az éjszakák a Föld minden pontján egyforma hosszúak lesznek, ezzel csillagászati értelemben is megkezdődik az ősz.

Szeptember hónap maga az ősz eljövetele. A hónap neve a hét számnévből ered, mert a szeptember volt a márciussal kezdődő régi római naptár hetedik hónapja.

Az ősz kezdetének három időpontja is van:

      • a naptári ősz szeptember elsején kezdődik
      • a meteorológiai ősz a lombhullató növények leveleinek elsárgulásával és a hőmérséklet csökkenésével kezdődik
      • a csillagászati ősz kezdete az őszi napéjegyenlőség, vagyis szeptember 22.

A Föld északi féltekéjén szeptembertől novemberig, míg a déli féltekén márciustól májusig tart az ősz.

https://youtu.be/OFFy19NeUoU

 

Ady Endre: Párisban járt az ősz

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.

Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt, s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.

 

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november 17–30.)

További hasonló témájú videók