A skótok legnagyobb nemzeti költője: Robert Burns
Haraszti Mária
A 225 éve született Robert Burns költő skót paraszti családból származott, s közelebb élt a földhöz, mint bármelyik angol költőtársa. A skót iskolarendszer nagyobb demokratizmusának köszönhető, hogy már ifjúkorában jól megtanult franciául, a latinhoz is konyított, ismerte a XVIII. századi angol irodalmat, Pope, Thomson költeményeit, a prózában Addison és Steele esszéit, a regényírókat; a régebbi irodalomból Shakespeare, Milton és Dryden voltak kedvelt olvasmányai.
A közvetlen indítást költői pályájához mégis honfitársa, Robert Fergusson szolgáltatta, 1773-ban kiadott verseskötetével. Az ő példáját követve emeli Burns szűkebb hazája, Ayrshire paraszti dialektusát költői nyelvvé, felújítva a régebbi skót irodalom számos szavát, kifejezését is. Burns költői tevékenysége kettős arculatú: egyrészt az új kor dalnoka, öntudatlanul is Cowper és Blake fegyvertársa a költészet megújításáért vívott harcban; másrészt a késő középkori költők, Henryson és Dunbar utóda, legszebb virága a skót költészet sok száz éves fejlődésének.
Apja halála után, 1784-ben Mossgielbe költözik öccsével, együtt dolgoznak a bérelt farmon, de a sanyarú élet arra az elhatározásra készteti, hogy kivándorol Jamaicába. Hogy az útiköltséget előteremtse, 1786-ban megjelenteti első verseskötetét (Poems Chiefly in the Scottish Dialect — Költemények jórészt skót tájszólásban).
A skót kisváros, Kilmarnock nyomdája ezzel bevonul az irodalomtörténetbe: az igénytelen kötet egy nagy költő legjobb komikus és szatirikus verseit tartalmazza, skót tájszólásban, néhány dallal együtt; az angol nyelven írt versek, most is, később is, kevésbé jelentősek.
Burns költői ereje ebben az első kötetben a legbámulatosabb. Mint a görög istennő, látszólag ő is váratlanul, teljes fegyverzetben lép elő, noha felbukkanását századok készítették elő, és a társadalmi erők forrongása tette időszerűvé.
A „Kilmarnock edition” nem tartalmazza Burns valamennyi addig elkészült versét. Nyilván nem akarta megbotránkoztatni a skót főváros széplelkű, puritán hajlamú irodalmi közönségét, ezért hagyott ki olyan merőben újszerű, merész remekműveket, mint A vidám koldusok, a Szentes Willie imája, A kocadoktor és A halál.
A kötet nagy sikert aratott, egész Edinburgh ünnepelte a vonzó megjelenésű fiatal költőt; verseit a következő évben újra kiadták. Burns most Dumfriesshire-ben telepszik le, de farmjából nem tud megélni, pénzügyőr lesz (lásd Az ördög elvitte a fináncot című versét), s a francia forradalom iránti rokonszenve majdnem állásába kerül.
Költészetének tárgyköre rendkívül széles, az életnek szinte minden oldalát felöleli; itt csak a legjellemzőbbeket ragadjuk ki. Politikai verseiben sajátos módon vegyül a forradalmi és a hazafias érzés, a jakobinus és a jakobita téma. Mint Blake, ő is az amerikai és a francia forradalomban látja a jövő ígéretét, a fejlődés zálogát (Óda Washington születésnapjára; A szabadság fája). A tömegek legmélyebb törekvéseit, a francia forradalom hármas eszményét fejezi ki dacos, kihívó hangú verse, az Azért is, azért is:
S fohászom most oly kort idéz
— mert eljön majd, azért is —
melyben a földön érdem, ész
diadalt ül, azért is.
Azért is, azért is,
jön az a kor, azért is,
midőn testvér lesz mindenütt
az ember, csak azért is!
Jékely Zoltán fordítása
MARY MORISON Ó Mary, tárd ki ablakod, Ragyoghatott a bálterem, Ó Mary, szánd meg hívedet, Szabó Lőrinc fordítása
|
VOLT EGY LEGÉNY Volt egy legény, ki Kyle-ban élt, Lator László fordítása |