Az olasz tészta múzeuma Rómában

Rómában, közel a Trevi-kúthoz, a Scander bég-téren található a Nemzeti Tésztaétel Múzeum – Museo Nazionale delle Paste Alimentari –, ahol nemcsak etnográfiai kiállítást látható arról, hol, hogyan és miből készítik az olasz tésztaféléket, hanem kurzusokon is részt vehetnek az érdeklődők, amelyen megtanulhatják az olasz tésztaételek készítésének csínját-bínját.

Emellett vintage tésztaszaggatókat, edényeket, kenyér és pizzasütő eszközöket és különleges főzési technikákat is bemutatnak. 

Mint a kiállítás anyagából kiderül, a tésztakultusz nagyon régre, még az etruszkok idejébe nyúlik vissza.

A cerveteri etruszk romvárosban i.e. a IV. századból származó domborművek már ábrázolják a tésztakészítés eszközeit.

Arab útleírások tanúsága szerint 1000 körül Szicília a tésztafélék nagy termelője és exportőre volt.

Egy 1279-ből származó végrendeletben egy genovai uraság jelentős száraztészta-készleteinek sorsáról rendelkezik.

A második évezred közepén már Itália-szerte megalakultak a makarónikészítők szakmai szervezetei, amelyek gondosan óvták a termék minőségét és árát.

Na ez legalább érthetően magyarázza el a makarónit meg spagettit:

Az áttörés azonban talán csak a XVII. században következett be – legalábbis Nápoly környékén –, mert egészen addig brokkolievőknek nevezték a nápolyiakat zöldségfélékben bőséges étrendjük miatt. Az 1600-as években azonban olyannyira elterjedt az olcsóbb és laktatóbb tészta, hogy attól kezdve már csak makarónievőknek hívták őket.

Egy, a századforduló tájáról származó fénykép tanúsága szerint hajdanában hatalmas teknőkben, lábbal dagasztották a tésztát. Kézzel nem is győzték volna, hiszen egy korabeli gúnyrajz szerint a nápolyiak úgy tömték magukba a makarónit, ahogy a libába szokás kukoricát. Ha ez túlzás is, tény, hogy Olaszországban hajdanában úton-útfélen főtt makarónit árultak. A korabeli rajzokból, fényképekből kitűnik az is, hogy valaha nem tekerték villára egy kanál segítségével a makarónit, hanem kézzel ették, felszegett fejjel, s a magasból eregették a szájukba a hosszú cérna- vagy csőtésztát. A hosszú tésztaszálakat hatalmas állványra felfűzve, a házak előtt szárították a napon.

A tészta történetének szentelt 15 terem egyikében hírességek, köztük Ingrid Bergman, Paul Newman, de leginkább Sophia Loren, a ,,makaróni koronázatlan királynője”, és Totó, illetve Alberto Sordi, a spagettifejedelmek fotóit látjuk, amint élvezettel birkóznak egy-egy, paradicsomos szósszal leöntött hatalmas adag spagettivel.

A múzeum a szemle végén felhívja a látogatók figyelmét, hogy 20 deka tészta egy kanál étolajjal, egy marék babbal vagy egy kis sajttal a világ bármely pontján elegendő arra, hogy életben tartson egy embert.