„Maga a Nyugat” – Osvát Ernő

Osvát Ernő

„Ő köztünk az egyetlen, aki sohasem írt egyetlen cikket sem a Nyugatba, és mégis ott van szelleme a Nyugat minden lapján. Neki nem egyes közlemények, kisebb vagy nagyobb száma az oeuvre-je, hanem maga a Nyugat” – írta róla Schöpflin Aladár.
 
Osvát Ernő irodalmi és színházi kritikák írásával kezdte pályafutását, 1902-től egy évre átvette a Magyar Géniusz szerkesztését. 1905-ben Fenyő Miksával együtt elindította a Nyugat elődjének számító, csak néhány számot megélt Figyelőt, mely a későbbi szerzői és szerkesztői gárda alapját adta: itt volt már Ady, Kaffka Margit, Kosztolányi, Gellért Oszkár.
 
A Nyugat indulásakor hozzájuk csatlakoztak új felfedezettjei, köztük Móricz, Babits, Füst Milán, Tersánszky. Működése alatt legfontosabb feladatának tekintette új tehetségek felfedezését; a legtöbb támadás is emiatt érte. Elvei mellett következetesen kitartott, akár saját egzisztenciája vagy a Nyugatfennmaradása kockáztatásával is. Hatvany Lajossal 1912-ben párbajig éleződött a szerkesztés körül támadt nézeteltérésük.
 
A Nyugatot élete végéig Osvát szerkesztette, függetlenül attól, hogy a neve hogyan szerepelt a címlapon. Kizárólag ennek a tevékenységnek élt, ő maga szinte semmit nem írt többé.
 
1923-ban, működésének 25. évfordulóján a Vígszínházban, majd egy összevont Nyugat-számban 90 pályatársa köszöntötte, de az irodalmi közeg változásai, a szerkesztőségen belül élesedő konfliktusok felőrölték erejét. Magánéleti tragédiák is érlelték végső elhatározását: tüdőbeteg leányának halálát követően szíven lőtte magát.
 
Személye köré legenda szövődött.
 
Kapcsolódó:

Osvát Ernő tragédiája