„Az elveszett lelkek írója”: Tennessee Willliams

110 éve született Tennessee Williams amerikai drámaíró.

O’Neill után, Miller mellett sikeres drámaírónak lenni Amerikában: ez már teljesítmény. Ahogyan ottani kritikusai nevezték: „az elveszett lelkek írója”, a „lázadó puritán” az amerikai Délen született, ahol gyermekkori élményként nemcsak a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket tapasztalta meg, hanem a nemzeti és faji előítéletekkel is szembesülni kényszerült. Mozgalmas ifjúsága múltával a Battle of Angels című (a későbbi Orfeusz) darabja Rockefeller-ösztöndíjat kap, ettől fogva „főhivatású drámaíró). 1945-ben megírja Üvegfigurák című drámáját – annak a törékeny, kiszolgáltatott embernek a harcát, aki egészséges környezetével kénytelen megvívni. Ez lesz későbbi, világsikert aratott drámájának, A Vágy villamosának is alapmotívuma.

„Mindannyian magányos rabságra vagyunk ítélve, saját bőrünkben, életfogytig.”

Karrierje folyamán harminc színdarabot (közöttük több egyfelvonásosat), két kötet verset, és együttesen öt kötet esszét és novellát produkált. Williams legtöbb írásának témáját problémákban bővelkedő családja szolgáltatta.

Vezető videó:

A vágy villamosa • A Budapesti Kamaraszínház utolsó előadása

Blanche: Eszenyi Enikő, m.v.
Rendezte: Tordy Géza
További szereplők: Nagy Enikő, László Zsolt m. v., Pindroch Csaba, Rudolf Teréz, Hegedűs Miklós, Göndöcs Csaba, Ember Tibor, Weisz Ildikó. A felvétel Csillag Ádám kamera-improvizációja.

Interjú az íróval, 1950:

A vágy villamosa (A Streetcar Named Desire) – részlet a  filmből, 1951

Blanche DuBois, a jobb napokat látott tanárnő a húgához költözik New Orleansba. Sógora, az erőtől duzzadó és durva Stanley épp az ellentéte a finom és kissé egzaltált Blanche-nak, és ez azonnal konfliktusokhoz vezet.

Macska a forró bádogtetőn (Cat on a Hot Tin Roof), 1958

Hat Oscar-díjra jelölték Richard Brooks hatalmas sikert aratott drámáját, ami Amerika talán leghíresebb színmű írójának, Tennessee Williams azonos című, 1955-ös Pulitzer-díjas darabjának filmadaptációja. Ma már elképzelhetetlen, hogy egy színmű filmadaptációja, ami lényegében minden cselekménytől mentesen egy család tagjai között kapcsolatokról és konfrontációkról szól, akkora közönségsikert arasson manapság, mint 60 éve, amikor A macska a forró bádogtetőn a 3. legtöbb bevételt termelő film volt. Mindehhez persze hozzájárult a kiváló színészgárdája valamint a két főszereplő, Elizabeth Taylor és Paul Newman népszerűsége is.