A lehető legpontosabb világtérkép

A térképkészítők számára a kezdetek óta az a legnagyobb probléma, hogy hogyan lehet a nagyjából gömb alakú Földet egy sík felületre leképezni. Még a jól ismert, iskolában is tanított világtérképek ezért sem tökéletesek, hiszen a Föld felszínének kiterítése során eltorzulnak a megjelenített földrajzi egységek tulajdonságai.

Richard Gott, a Princetoni Egyetem asztrofizikusa és David Goldberg, a philadelphiai Drexel Egyetem fizikusa ezért 2007-ben kidolgozott egy rendszert a létező világtérképek osztályozására, a sík térképek torzulásainak hat lehetséges fajtáját elkülönítve: helyi formák, területek, távolságok, elhajlás, aszimmetria, egybefüggés. Ebben a rendszerben annál jobb egy térkép, minél alacsonyabb pontszámot ér el.

Gott szerint azonban egy térkép sem lehet tökéletes, minden térképnek megvan a maga hibája. A talán leggyakrabban használt, például a Google Térkép alapjául is szolgáló Mercator-vetület a kis területű helyi formákat nagyon jól visszaadja, de az egész földfelszínt már annyira eltorzítja a sarkkörök felé közeledve, hogy az Északi- és a Déli-sarkvidékek rajta sincsenek a térképen.

 

Winkel tripel vetülete  Forrás: Wikimedia Commons

A legjobb osztályzatot (4.563) Winkel tripel vetülete érte el, amit például a National Geographic Society is használ, de a folyamatosság hiánya még itt is torzulást okoz: a térképre nézve az ember azt gondolhatja, hogy Japán az Egyesült Államoktól nagyon messze van keleti irányban, miközben valójában a legközelebbi nyugati szomszédjáról van szó.

Gotték ezért megalkották saját világtérképüket, amely mind a hat torzulási kategóriában javít az eddigi legjobb térképhez, Winkel tripel vetületéhez képest. A kétoldalas, kerek térkép leginkább egy dupla bakelitlemezre hasonlít, de éppen az alakja miatt nem torzít a határoknál (ahogy például a Winkel-féle térképen ketté van vágva a Csendes-óceán), ráadásul kétféleképpen is lerajzolható: a keleti és a nyugati félgömbök vagy ahogy alább is látható, az északi és a déli félgömbök megjelenítésével.

 

Forrás: J. Richard Gott, Robert Vanderbei and David Goldberg

A körök éle mentén fut az Egyenlítő, így a korongok forgatásával bármely ponton összeilleszthető, és a távolságok akár egy vonalzóval arányosan lemérhetők. „Ha egy hangya vagy, akkor át tudsz mászni az egyik korongról a másikra. Afrika és Dél-Amerika elhajlik, mint egy lepedő a szárítókötélen, de összeilleszthetők” – mondta Gott az egyetemi közleményben.

A készítők úgy képzelik, a térképeket kartonpapírra vagy műanyagra nyomtatva úgy lehetne tárolni, mint a hanglemezeket, és akár a tankönyvek borítójába is lehetne csúsztatni a korongokat. „Egy vékony dobozban el lehetne tárolni a Naprendszer legfontosabb bolygóinak és holdjainak kétoldalú térképeit, vagy csak Föld-térképekre szorítkozni, különböző fizikai adatok, politikai határok, népsűrűség, éghajlat, nyelvek, felfedező utak, történelmi birodalmak mentén, vagy akár a kontinensek különböző földtörténeti korok szerinti helyének megjelenítésével” – mondta Gott.