Regölés (A téli ünnepkör hagyományaiból)

0 nézet

0 szereti

A regölés a legények és házasemberek termékenység-, bőség- és párokat összevarázsló, házról házra járó köszöntő szokása, a téli napforduló pogánykori emléke.

A regölés a magyarság egyik legarchaikusabb népszokása, fő időpontja december 26. Néhol újévig is jártak a legények, elsősorban a lányos házakhoz, illetve Erdélyben az újdonsült házasokhoz. A regölés hagyománya, szövege és dallama legtovább a Nyugat-Dunántúlon és a Székelyföldön maradt fent.

A magyarországi kutatás sokat foglalkozott a regölés és a regösének kérdéseivel, mert abban finnugor kori réteget és a téli napforduló megünneplésének pogány nyomait vélte felfedezni. A regös (énekmondó) a nyelvészek és őstörténészek véleménye szerint a régi magyarok sámánjainak, varázslóinak egyik elnevezése lehetett. A reg szó valószínűleg a sámán pap révületben mondott szövegére vonatkozhatott.

A regölést – a csodaszarvas motívum, a refrén, s a dallam sajátosságai alapján – archaikus rítuséneknek tartja a kutatás, mely a sámánénekkel is összefügghet. Az első regöséneket 1838-ban közölték nyomtatásban.

A dunántúli változatban a legények köcsögdudákkal, csörgős botokkal – néhol csengővel, furulyával – keresték fel elsősorban a lányos házakat. A botot, láncokkal szokták felszerelni, hogy nagy zajt lehessen vele csapni. A köcsögdudával és a láncos bottal a refrént kísérik. A regösök öltözete: kifordított báránybőr kucsma és bunda. A szokás a következő jellegzetes részekből áll:

engedélykérés: Megjöttek szegény Szent István szolgái, nyomjuk-e vagy mondjuk?
beköszöntő, melynek szövege és dallama vidékenként különböző: pl. Kelj fel gazda…; Nem vagyunk mi rablók…;
csodafiúszarvasról szóló ének: Amott keletkezik egy zöld pázsit…
jókívánságok: Adjon az Úristen ennek a gazdának…
párok összeregölése, a leány, legény megnevezésével: pl. Itt is vagyon egy szép leány kinek neve…; Amott vagyon egy szép legény kinek neve…
adománykérés: Szegen vagyon csatos erszény…; Széken ül a gazda…
záradék: Becsiszegünk, csoszogunk…