Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála (teljes film)

110 éve halt meg Lev Tolsztoj.

Ivan Iljics halála; fekete-fehér magyar filmdráma, 73 perc, 1965

Az Ivan Iljics halála Lev Tolsztoj először 1886-ban megjelent nagy sikerű kisregénye. Témája az ember belső küzdelme az elkerülhetetlen halállal egészen a megbékélésig. Tolsztoj irodalmában a betegség okozta haldoklás és annak ünnepélyes hangulatú leírása nem itt jelenik meg először. Az író az önző élet hiábavalóságát saját, egyedien vett keresztény felfogásából ítéli meg.

Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828–1910)

Lev Nyikolajevics Tolsztoj
Lev Nyikolajevics Tolsztoj

Az orosz évszázadok folyamán az elődök óta úgyszólván minden nemzedékben akadt egy nevezetes Tolsztoj. Hadvezérek voltak vagy államférfiak, de mindig a legfentebbiek között, grófi címet viseltek, kiterjedt birtokaikon jobbágyseregek közt uralkodói hatalommal éltek. És a romantikus korszaktól, tehát a XIX. század legelejétől fogva nemzedékről nemzedékre kivált belőlük egy-egy valóban jeles író vagy költő is. A nagy emberek, nagy írók hosszú sorából emelkedik ki, s magasodik az emberi szellem legmagasába Lev Nyikolajevics Tolsztoj, a Háború és béke, az Anna Karenina, a Feltámadás és mellettük könyvespolcnyi remekművű regény, elbeszélés, novella, dráma, mese, elmélkedés, sőt jó néhány tankönyv írója.

A Jasznaja Poljana-i birtok, amely a szétágazó családban az íróra maradt, már nem tartozott az arisztokraták országnyi uradalmai közé, itt nem ezrével, csak százával számolták a jobbágyokat, de azért gondtalan életet biztosított volna akkor is, ha ura semmi mást nem akar, mint földesúrnak lenni. Tolsztojt azonban már kora ifjúságától fogva hajszolja a hivatásvágy. Fiatalon árvaságra jutott, de jó nevelők, főleg érzékeny lelkű és művelt asszonyok irányították. Korán ragadnak rá az idegen nyelvek, és egyre több nyelvet akar tudni, közben jogásznak is készül, izgatja a pedagógia, érdeklődik a gazdálkodás modern módozatai iránt, és serdülő gyermek kora óta akar minél többet tudni az emberekről.

 A fiatal Lev Tolsztoj
A fiatal Lev Tolsztoj

Arisztokrata létére már a korai időktől fogva szeretettel fordul a parasztok felé. Később már a parasztok szemével és szempontjaiból nézi az egész világot. Hanem amikor fiatalemberré serdül, bekerül az úri körök léha társaságaiba, és szenvedélyes túlzásokkal éli a mulatozós, kicsapongó életet. De nyitott szemmel és éles elmével néz körül ezekben a társaságokban is. Az úri otthonok, a nemesi udvarházak, a nagy hagyományú családok, a kivilágított táncos szalonok ugyanúgy jól megismert helyszínei lesznek majd a Tolsztoj-regényeknek és -elbeszéléseknek, mint a muzsikok viskói vagy a végtelen szántóföldek.

Amikor megcsömörlik a társaságoktól, hirtelen fordulattal katonának áll. Vakmerő katona, a csatatéren is hajtja a belső tűz. Harcol a Kaukázusban, majd hadnagyként éli végig a krími háborúban Szevasztopol ostromát.

Lev Nyikolajevics TolsztojMár korábban is írt, a jó szeműek már észrevették tehetségét, de a kaukázusi és a szevasztopoli élmények bontották ki benne a nagy ábrázolót. Személyes emlék egyesül itt történelmi távlattal és emberismerettel. Stílusa pedig kezdettől fogva művészi igényű, gazdag és szemléletes nyelvű. Még nincs harmincéves, de már nevezetes író. A hadseregtől megvált. Tudja már a teendőjét. Író és pedagógus. Ez a pedagógusság nem mellékes az életében. Nemcsak elméleti gondja a népnevelés, hanem maga is iskolát alapít a birtokán, tankönyveket ír, személyesen oktat. Eszméit nemcsak írásban, hanem közvetlenül is terjeszteni akarja. Ezek az eszmék pedig nemegyszer különös ellentétben állnak egyre tisztulóbb művészetével. Mint alkotó magára kényszeríti a valóság tudomásulvételét és ábrázolását. Mint gondolkodó évtizedről évtizedre jobban félreismeri a valóságot. A fejlődéstől elmaradt, a patriarchális világképben élő parasztság elképzeléseiben véli felismerni a jövendő útját. A hivatalos egyháztól különböző, de mégis vallásos, társadalmilag maradi eszmevilágnak akar a prófétája és apostola lenni. Ez odáig vezet, hogy idővel szigorú önmegtartóztatást hirdet az emberiségnek, és még a művészeteket is megtagadja, mint erkölcstelen útra vezető kísértéseket. De közben sem szűnik meg nagy művésznek lenni.

Tolsztoj a ravatalon (kép forrása: crisismagazine.com)
Tolsztoj a ravatalon (kép forrása: crisismagazine.com)

Egy nagyobb európai körút után hazatérve, tudomásul véve a nyugati országok 1848-as forradalmait és a forradalmak vérbe fulladását, ismerve már a cári önkényt is és a nyugati polgárság ridegségét is, kritikusan szemléli az egész világot. Egy ízben megkísérti a vágy, hogy mindörökre kivándoroljon a cárok birodalmából, de visszariasztja az a polgári világ, ahová onnét mehetne. Közben pedig 1862-ben ünnepli Oroszország a Napóleon felett aratott győzelem ötvenedik évfordulóját. Ez adja a nagy tervet, hogy felidézze azt az egész félszázaddal korábbi világot, amikor sok minden kezdődik mindabból, ami a későbbi orosz történelmet meghatározza. Két évig csak tervezget. Majd 1864-tol 1870-ig (hatévi megfeszített munkával) írja a Háború és békét.

/literatura.hu/

(Visited 50 times, 50 visits today)
%d bloggers like this: