Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan (Teljes film, 1979)

Erich Maria Remarque német pacifista és antifasiszta író 50 éve távozott az élők sorából.

Katolikus munkáscsalád gyermekeként született. Apja Peter Franz Remark (*1867 június 14., Kaiserwerth), anyja Anna Maria Stallknecht (*1871. november 21., Katernberg), aki iránti tiszteletből később felvette annak középső nevét, s a Remarque-ból Remarkra németesedett családnevét visszaváltoztatta Remarque-ra. Tizenhat évesen kezdett el írni, esszéket, verseket, s egy regénnyel is megpróbálkozott, amelyet később, 1920-ban fejezett be Álomzug címmel.

Tizennyolc évesen besorozták katonának. 1917. június 12-én a nyugati frontra került, ahol július 31-én bal lábát, jobb kezét, illetve a nyakát repeszdarabok sebesítették meg. Katonai kórházba került, s a háború végéig ott is maradt.

A háború után több állása is volt, többek közt könyvtáros, üzletember, tanár, újságíró és szerkesztő. 1925-ben elvette Ilse Jutta Zambonát, akitől nemsokára el is vált, aztán 1938-ban újra elvette.

1929-ben megjelent háborúellenes remekműve, a Nyugaton a helyzet változatlan hatalmas sikert aratott. A könyv feltárja a front legembertelenebb körülményeit, melyben az éhínség, a sár, a sérülések, a patkányok és a betegségek legalább annyira veszélyes ellenségek, mint a szemben álló hadsereg.

Hitler hatalomra jutásakor az író műveit nemzet- és becsületellenesnek minősítették és nyilvánosan elégették, az íróról elterjesztették, hogy nem vett részt az első világháborúban, hogy zsidó származású, s hogy a neve nem Remarque, hanem Kramer (ennek fordított olvasata a Remark). Mindez persze náci koholmány volt, de propagandagépezetük hatásosan tette a dolgát. Remarque 1933-ban Svájcba emigrált. 1938-ban megvonták német állampolgárságát.

1939-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba első feleségével, 1948-ban tért vissza Svájcba és ott is élt egészen haláláig.