Az „Esőisten siratja Mexikót” hozta meg számára a sikert

Passuth László, a XX. század klasszikus magyar regényírója, műfordító, 1900. július 15-én született Budapesten. A szegedi egyetemen tanult, jogi diplomát szerezett. Regényei, tanulmányai, útirajzai, önéletrajzi kötetei hosszú sorokat töltenek ki a könyvespolcokon. 

Azok a folyóiratok és újságok, amelyeknek kritikai rovatai következetesen rásütötték az érdekesség valamely magyar vagy idegen nyelvű szakkifejezésének bélyegét, lelkesen fogadták, sőt kérték kultúrtörténeti ismeretterjesztő vagy elmélkedő cikkeit, tanulmányait, útirajzait. Kezdetben a Nyugat, a Szép Szó, a Válasz ugyanolyan otthona volt, mint idővel az Irodalmi Újság, majd az Élet és Irodalom.

Passuth László műveire jellemző a filológiai felkészültség és a kifinomult művészi stílus. 1979. június 19-én hunyt el Balatonfüreden, 78 éves korában.

Főbb művei: Eurázia (1937), Esőisten siratja Mexikót (1939), A lombard kastély (1940–1944), Fekete bársonyban (1946), Lagunák (1958), Rézkor (1969), Tört királytükör (1974), Barlangképek (1978), Medúzafej (1979), Anselmus (1983).

(A hangoskönyvek további részeit megtalálják a YouTube csatornán.)

Kiemelt kép: Forrás: Passuth László tisztelői • Készítő: ARVERES 90 BT Szerzői jog: 1073 Budapest, Erzsébet krt. 37. Az adatok az IPTC fotómetaadataiból származnak.