100 éve született Csanádi Imre

100 éve született Csanádi Imre költő, író, műfordító, balladagyűjtő; publicista, szerkesztő. 1936-ban, tizenhat évesen írta első verseit; 1953-ig, tizenhét évet kellett várnia, míg első kötete, az Esztendők terhével megjelenhetett. Elsősorban a gyermekversek jutnak eszünkbe róla, hiszen azokon nőttünk fel.

Zámolyon született Fejér megyében. A Győrffy-kollégium növendéke volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban tért haza. A Szabad Föld, a Magvető, a Szabad Ijfúság című lapok munkatársa volt. 1951-től a Szépirodalmi, 1955-től a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1976–1980 között az Új Tükör főszerkesztője.

Dunántúli földművelők gyermeke. Verseiben tiszta kép rajzolódik ki szülőföldjéről, küzdelmes, hadifogsággal súlyos sorsáról. Festményekről, szobrokról írt versei a beavatott hitelességével vallanak a művészet igazmondó hivatásáról. Gyermekversei igen népszerűek az óvodások, kisiskolások körében. A nagyobb gyerekeknek az állatokról írt egész kötetnyi verset, melyekkel tanítva szórakoztat. A magyar népköltészet és a XVIII. századi magyar költészet kiváló tudósa.

1991. február 23-án hunyt el Budapesten.

A verset Vitai András adja elő.

https://youtu.be/-hhq3GUTiko

Vadkacsás

Szittyós réten,
tocsogós réten,
vadkacsa fészkel
zsombék-fészken.

Fekete tóban
fürdik-mosdik,
liliomok közt
szárítkozik.

Tó vize
tele tála,
Sipog sereg
fiókája.

Levélsöprő

Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a falevél.
Földre szökik,
szemétnek, –
aki éri, ráléphet.
Sziszegő szél
söpri-hajtja,
hullongó hó
betakarja.

__________

Kapcsolódó:

Csanádi Imre a Könyvfesztiválon