130 éves a wurlitzer

San Francisco, 1889. november 23. – Ezen a napon állítják szolgálatba a világ első zenegépét a Palais Royale Saloon nevű szórakozóhelyen. A zene értékét már az első zenegépek esetében lefektették, hiszen kezdettől fogva pénzérmével működtek. A kezdeti berendezések fa dobozok voltak, néhány gombbal. Később egyre több elem (fém, világítótestek, gombok, üveglapok, csövek és egyéb vizuális eszközök) színesítették őket.

1890-ben Louis Glass és William S. Arnold Edison fonográfját továbbfejlesztve készített el egy szerkezetet, amely a pénz bedobása után négy cső segítségével szolgáltatta a hangot.

Egyes masinákat olyan karral szerelték fel, amelyek segítségével a hallgatók a kezdő lemezbarázdákba helyezhették a tűt. Már az első gépek képesek voltak arra, hogy több dalt játszanak egymás után. 1918-ban Hobart Niblack talált fel egy olyan gépet, amely már automatikusan játszotta véletlenszerűen a dalokat.

A zenegép angol elnevezése (jukebox) az 1940-es években született meg, a juke jelentése garázda, gonosz. A zenegépek tulajdonosai számolták, melyik számot hányszor játszották le, és a kevés alkalommal sorra kerülőt folyamatosan lecserélték. 1960-tól már sztereó minőségben szóltak a gépek.

A technika fejlődésével, a digitális forradalom előretörésével a zenegépek is töretlenül fejlődtek. Ma már bármelyik kocsmában találkozhatunk kisebb-nagyobb géppel, amelyeken megszámlálhatatlan dal szerepel a tárhely növekedése miatt.

Összességében elmondhatjuk, a zenegépek a virágkorukat a 40-es, 50-es években élték Amerikában, és nem csupán a rock and roll, hanem a swing és a klasszikus zene (például az opera) népszerűsítésében is fontos szerepet játszottak.

John Lennon zenegépe, melyen saját válogatása volt a menü. A 60-as években gyűjtötte össze 40 legkedvesebb rock and roll, soul, „RNB” dalát:

A zenegép angol elnevezése (jukebox) az 1940-es években született meg, a juke jelentése garázda, gonosz. A zenegépek tulajdonosai számolták, melyik számot hányszor játszották le, és a kevés alkalommal sorra kerülőt folyamatosan lecserélték. 1960-tól már sztereó minőségben szóltak a gépek.

A technika fejlődésével, a digitális forradalom előretörésével a zenegépek is töretlenül fejlődtek. Ma már bármelyik kocsmában találkozhatunk kisebb-nagyobb géppel, amelyeken megszámlálhatatlan dal szerepel a tárhely növekedése miatt.

Összességében elmondhatjuk, a zenegépek a virágkorukat a 40-es, 50-es években élték Amerikában, és nem csupán a rock and roll, hanem a swing és a klasszikus zene (például az opera) népszerűsítésében is fontos szerepet játszottak.

Az egyik legnagyszerűbb gyárnak a Franz Rudolph Wurlitzer által 1853-ban, Cincinattiban alapított zenegép- és hangszergyártó vállalkozás számított. Több klasszikus darabot is piacra dobtak, amelyek ma már muzeális értéknek számítanak. A név garancia volt a sikerre. Egy Wurlitzer a szobában vagy a hallban presztízsnek számított.

Az 1945-ös Wurlitzer Model 1015 nevű darabból 56 ezret adtak el, kevesebb mint két év alatt. A pop kultúra ikonjává vált ez a szerkezet, amelyet Paul Fuller tervezett.

És egy klasszikus:

Meg egy ráadás: