Pedro Almodóvar 70

Pedro Almodóvar kétszeres Oscar-díjas spanyol filmrendező, forgatókönyvíró, producer 1949. szeptember 24-én született Calzada de Calatrava városában, Spanyolországban. 1968-ban került Madridba, ahol bolhapiacon árusított használt tárgyak eladásából élt. Filmkészítést nem tanulhatott, hiszen egyrészt nem volt meg hozzá pénzügyi háttere, másrészt a Franco-rezsim alatt a ’70-es évek elején minden filmes iskolát bezártak. Egy telefonos cégnél (Telefónica) kapott munkát, fizetéséből pedig egy Super 8-as kamerát vásárolt.

1972-től 1978-ig barátai segítségével több rövidfilmet forgatott, a ’70-es évek végére a madridi popkulturális mozgalom, a „La Movida“ elismert csillaga lett. Első játékfilmje a Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből (1980) volt. 1987-ben bátyjával, Agustín Almodóvarral létrehozták saját produkciós irodájukat, az El Deseo-t.

A nemzetközi sikereket az Áldott mélységek (1983) című film hozta meg Almodóvar számára. Antonio Banderas-szal először 1986-ban dolgozott együtt a Matador (1986) forgatásán, de számos később filmjében is szerepeltette a színészt, akivel napjainkig szoros baráti és szakmai kapcsolatot ápol.

Az ’80-as évek második felében forgatott filmjeit az érzelmek nyers hangvételű ábrázolása jellemzi, visszatérő témái a homoszexualitás és a magány. Az 1988-as Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (1988) – Jean Cocteau Emberi hang című drámájának adaptációja – után Almodóvar ábrázolási módja némileg megenyhült. Bár homoszexualitását nyíltan felvállalta, filmjeinek központi szereplői többnyire nők voltak. Legtöbbet díjazott alkotása a Mindent anyámról (nyolc nemzetközi filmfesztivál tizenhárom díja), mely az Oscar- és Golden Globe-díj mellett a Cannes-i Filmfesztivál két díját is elnyerte. Következő, Beszélj hozzá című filmjét (2002) César- és Oscar-díjra is jelölték. 

Legutóbbi munkái az Antonio Banderas nevével fémjelzett botrányos remekmű, A bőr, amelyben élek (2011), és kevésbé sikeres Szeretők, utazók (2013). A Fájdalom és dicsőség (2019) a 72. Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, az újságírók és kritikusok az egyik legjobb filmnek tartják. A spanyol filmakadémia ezt az alkotást nevezi a 92. Oscar-gálára nemzetközi film kategóriában.

Rendezői munkássága mellett gyakran vállal produceri és látványtervezői feladatokat, forgatókönyveket ír, az 1987-es A vágy törvénye (1987) óta minden alkotásának költségvetését saját produkciós irodája fedezte.

(Források: Beke Gábor, mafab.hu, fidelio.hu)