100 évet élt a híres filmproducer

1918-ben született a lengyel Lodzban, csaknem ötven hozzátartozója halt meg náci koncentrációs táborokban. Brauner filmes pályafutása alatt számos film létrehozásában működött közre, amelyek a holokauszt áldozataival foglalkoztak. Ezek között volt az 1948-ban bemutatott The Saboteur: Code Name Morituri, az 1990-ben készült Európa, Európa és a 2011-ben készült Csodagyerek.

Brauner berlini CCC produkciós stúdiójában több mint 700 játékfilm és tévéprodukció készült. Olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Romy Schneider, Maria Schell, Curd Jürgens, O. W. Fischer és Heinz Rühmann. Ő volt a producere a hatvanas években az Old Shatterhand, Az aztékok kincse, a Sean Connery és Brigitte Bardot főszereplésével forgatott Shalako és más western- és kalandfilmeknek, de a Svejk (1960), a Bengáli tigris (1959) és a Radványi Géza rendezte Nem kell mindig kaviár (1962) is a nevéhez fűződik.

https://youtu.be/qIJDyv7TPts

A befolyásos producer és felesége, Maria évtizedeken keresztül rendszeres résztvevői voltak a berlini társadalmi eseményeknek. Lányuk, Alice Brauner szintén producerként lépett apja nyomába.

Ő volt a producere a Dr. Mabuse ezer szeme (Die 1000 Augen des Dr. Mabuse, 1960) című francia-német-olasz kriminek is. Fritz Lang, a Mabuse-sorozat rendezője – aki a nácik miatt sietve távozott Németországból, és csak az ötvenes évek végén tért vissza – utolsó rendezése a Dr. Mabuse ezer szeme, benne a nácik által épített Luxor Hotel, ahol Mabuse újabb mesteri tervre készül, a szálloda minden szobájába optikai berendezést helyez, hogy a lakókat megfigyelje és manipulálja. Lang bravúrosan épít a hidegháborús paranoiára: egy idő után a lakók is figyelni kezdik egymást. Ráadásul a Dr. Mabuse ezer szeme nem csupán a megfigyelésre alapozó hatalmi pozíciót veszi górcső alá, de magát a szkopofíliát, a nézelődési kedvet, amelynek épp az ötvenes-hatvanas években rohamosan terjedő össznépi televíziózás adott táptalajt.

Videó: CCC Filmstudios