Miért nincs már sok víz a Marson?

A kutatók szerint egy, a marsi légkörben megjelenő óriás lyuk szellőztette ki az összes vizet az űrbe. Van a marsi légkörben egy lyuk, amely kétévente egyszer megnyílik, és a bolygó korlátozott vízkészletét kiengedi az űrbe – és a víz többi részét pedig a bolygó pólusaira gyűjti. Ez az magyarázatot orosz és német tudósok csapata hozta nyilvánosságra, akik a vörös bolygón lévő víz furcsa viselkedését tanulmányozták. A tudósok azt állapították meg, hogy a marsi légkörnek magas a vízgőz-tartalma, és hogy ez a víz a bolygó pólusaira vándorol.

Mostanáig nem volt elég jó magyarázat arra, hogyan működik ez a marsi vízciklus, vagy hogy miért van az, hogy az egykor víz borította bolygó most teljesen ki van száradva. A Mars légkörében található vízgőz jelenléte zavarba ejtő, mert a vörös bolygó légkörének csak egy középső rétege van, ami úgy tűnik, mintha teljesen lezárná a vízciklust.

A válasz az aktuális tanulmányban a számítógépes szimulációk szerint két, a vörös bolygón véghez menő egyedülálló légköri folyamathoz kapcsolódik.

A Földön a nyár az északi és a déli féltekén és meglehetősen hasonló. De ez nem így van a Marson: mivel a bolygó pályája sokkal excentrikusabb, mint a Földé, a déli féltekén nyáron jelentősen közelebb van a naphoz (ami két Földévenként egyszer történik). Így a bolygó ezen részén nyárak sokkal melegebbek, mint a nyárak az északi féltekén.

Amikor ez megtörténik, a kutatók szimulációi szerint egy ablak nyílik meg a Mars középső légkörében 60 és 90 kilométer közötti magasságban, ami lehetővé teszi a vízgőz átjutását és a felső légkörbe kerülését. Máskor a napfény hiánya majdnem teljesen leállítja a marsi vízciklusokat.

A Mars a Földtől abban is különbözik, hogy a vörös bolygón gyakran óriási porhullámok vannak. Ezek a viharok, amelyek a nem eresztik át a fényt, lehűtik a bolygó felszínét. A tudósok szimulációi megmutatták, hogy a fény, ami nem éri el a Mars felszínét, a légkörben ragad és felmelegíti azt, olyan körülményeket teremtve, amelyek jobban segítik a víz mozgását. Az olyan globális porvihar körülmények között, mint amilyen a 2017-es volt, a por részecskéi köré apró vízjég formálódik. Ezek a könnyű jégrészecskék könnyebben jutnak el a felső atmoszférába, mint más vízformák, így ezekben az időszakokban több víz kerül a felső légkörbe.

A kutatók azt mutatták ki, hogy a porviharok még több vizet képesek a felső légkörbe mozgatni , mint a déli nyár. Amint a víz áthalad a középső határon, a kutatók szerint két dolog történik: a víz egy része északra és délre a pólusok felé sodródik, ahol végül lecsapódik. A felső légkörben lévő ultraibolya fény hatására a víz molekulái szétválasztódnak oxigénre és hidrogénre, majd a hidrogén eltávozik az űrbe, az oxigén pedig a bolygón marad. Ez a folyamat lehet egy része annak a történetnek, amely szerint az egykoron vízben gazdag bolygó kiszáradt. Geophysical Research Letters.