August Strindberg (1849–1912)

170 éve született August Strindberg svéd drámaíró. Kilenckötetnyi önéletrajza, az Egy lélek fejlődése, szinte gyűjteménye a világnézeteknek, a stílusoknak, az egymásnak ellentmondó véleményeknek.

Egy elemző erejű társadalomismerő, érzelmek árnyalataiban otthonos pszichológus, szerelmi vágyaktól megrészegülő nőgyűlölő, családot, iskolát, emberi kapcsolatokat elmarasztaló, magányra kárhoztatott, szenvedő ember, aki hol ateista, hol misztikusan vallásos (nem egymás után, hanem váltogatva a hit és a hitetlenség árnyalatait). De minden világnézeti állapotban hiteles önelemző, stílusművész, aki egyformán ismeri a történelem korszakait és a jelen kételyeit. Sorolhatnók további önellentmondásait: romantikától naturalizmusig, nagy hagyományok őrzésétől az impresszionizmus korai megvalósításáig, lelkes szocializmustól gőgös individualizmusig – szinte magamagával vitatkozik remekműveiben. Nem győz házasodni és elválni, vágyódás és kiábrándulás elvegyül ösztöneiben, tudatában is. Úgy tartjuk nyilván, mint a svéd irodalom világóriását, aki gyűlöli a nála is nagyobb skandináv óriást, Ibsent (igaz, ez a gyűlölet kölcsönös, de Strindberg provokálta ki).

Ha egymás után olvassuk a nőgyűlölet klasszikus drámáit, a Haláltáncot, a Júlia kisasszonyt, az Apát – majd a Történelmi miniatűrök remekmívű novelláit a múlt ezredévek különböző korszakairól, alig tudjuk elhinni, hogy ezeket ugyanaz a szerző írta. Ha tudomásul vesszük történelmi drámáinak romantikáját és verseinek korai avantgárd kifejezésmódját, úgy érezhetjük, hogy a stílustörténet múzeumba illő gyűjteményét tekintjük át.

https://youtu.be/QulYN7HknWU

https://youtu.be/_StgEA0N6Bg

____________________________

Kapcsolódó:

Inferno August Strindberg szerint