Jégporrá omlanak a Szaturnusz gyűrűi

Szerencsések vagyunk, hogy a Szaturnuszt a gyűrűivel együtt ismerhetjük. Ezek ugyanis gyorsabban omlanak porrá, mintsem a tudósok feltételezték.

A gyűrűk gyors porladására a Voyager 2 űrszonda hívta fel a figyelmet. A NASA legújabb eredményei alapján nyilvánvaló, hogy a bolygó gravitációja felmorzsolja a gyűrűk anyagát, amely jégszilánkokból álló eső formájában hullik a bolygó felszínére.

A Szaturnusz gyűrűi a bolygó körül keringő gyűrűrendszert alkotnak. Apró, szinte teljesen vízjégből álló részecskék alkotják őket, de nyomokban 

sziklás anyag is fellelhető a bennük. Eredetük vitatott, a NASA friss tanulmánya szerint viszont eltűnőben vannak. A gyűrűeső annyi csapadékot bocsát ki, amennyi fél óra alatt megtöltene egy olimpiai méretű úszómedencét.

Szakértők szerint a teljes gyűrűrendszer 300 millió év alatt eltűnik, és tekintve a bolygó egyenlítőjére hulló anyagmennyiséget, melyet a Cassini űrszonda észlelt, maguknak a gyűrűknek akár kevesebb mint 100 millió évük lehet hátra.

Ez viszonylag rövid idő ahhoz képest, hogy a Szaturnusz kora több mint négy milliárd év. Az apró részecskék, melyek korábban kiegyensúlyozott helyzetben voltak a gravitációnak és saját keringési sebességüknek köszönhetően, a Napból érkező ibolyántúli fény vagy a kis meteoritbombázásokból érkező plazmafelhő hatására elektromosan feltöltődhetnek, ami drámai módon megváltoztatja az egyensúlyt.

A gyűrű részecskéi így belezuhannak a Szaturnusz felső légkörébe, ahol elpárolognak, a víz pedig kémiai reakcióba lép a bolygó ionoszférájával. Ez a reakció megnöveli az elektromosan töltött részecskék, a H3+ ionok élettartamát. A napfény által energizált ionok infravörös fényben ragyognak, a NASA kutatói ezt az infravörös fényt figyelték meg a Keck teleszkóp segítségével.

Szerencsések vagyunk, hogy a Szaturnusz gyűrűrendszere közelében vagyunk, amely úgy tűnik, élettartama közepén jár. A gyűrűi azonban ideiglenesek. Lehetséges, hogy csak lemaradtunk a Jupiter, az Uránusz és a Neptunusz hatalmas gyűrűrendszereiről – ma már csak vékony kis gyűrűjük van – idézi az MTI James O’Donoghue-t, a NASA Goddard Space Flight Center munkatársát.